Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

secrálja: sem a minister nem enged, sem a esákvári ekklésia. kik így felelnek: compare'álni nem engedjük. Ezt ha így fogom representálni, könnyen megeshetik, hogy onnan kiverettessék. mint illegitimus Minister.

Hitesse el magával a esákvári nyakasság, hogy lia jó Istenem megtart, megismertetem vele, hogy nem vázra vagy szalma-törökre talált, és semmiképen nem is engedem, hogy ekklésiai Canonaink ellen, illegitimus prédikátort tartson.

Az ilyen engedetlenségről még akkor megjegyeztették velem magukat a csákváriak, a mikor mostani prédikátorukat bevitték; — melyet bővebben is megvilágosíthatok. Akkor is én velem prejudiciose bántak és ily kókossal ijesztgettek: „Más Superintendentiához adjuk magunkat“. Mintha én az ilyen csapongást nem tudnám orvosolni, és mintha valamely törvénytelenséget követő ekklésia kedvére és akaratjára, a mi ekkl. kánonaink ellen valamely Tiszt. Superintendens a más directiója alatt való ekklésiát és prédikátort magához fogadna! Ez ellen vannak Canonum nostrorum ecclesiasticorum I classis XII, XIII, XIV Canones.

Ezeket így premittálván, most jelentem: hogy más Tiszt. Atyák megegyezéséből még egyszer mind a esákvári helv. Confession levő ekklésiát, mind pedig annak mostani prédikátorát nemcsak invitálom, hanem közönséges ekklésiai pecsétünkkel roboráltatott Írásom által citálom is, a végre, hogy premittált engedetlenségekről és törvénytelen vakmerőségekről adjanak elégséges számot. Nem hívom oly gyűlésre, a minémű megtiltatott, hanem deputatióra. Ha compareálni nem fognak, Juri et aequitati convenienţei’, ekklésiai sententia fog ellenük statuáltatni, mind a Minister s mind az ekklésia részéről, melyet mindkét részről megérezhessenek. írtam nagykőrösi hajlékomban. Anno 1751 Die Januarii. Superintendens Helmeczi István.“

Ezen levelet, valamint a külön idéző iratot a Senior személyesen vitte el Csákvárra és adta át az illetőknek, vele lévén Kardos István pátkai prédikátor, ki nem sokkal ezután, t. i. március 4-dikén meghalt, és helyébe szükségből Pósfai .János sárkeresztúri iskolamestert állította Csúzi Mihály, miután a földesúrnő, Daróczinénak az volt akarata, hogy a temetésen jelen volt Senior ne távozzék onnét addig, míg a meghalt prédikátor helyébe valakit nem állít.

Hasztalan idézte azonban a Superintendens Soós Istvánt és egyházát, hasztalan irta hozzájuk erélyes hangú levelét: a kecskeméti Consessuson egyik sem jelent meg. Minélfogva Jiatároztatott:

„Mivel a esákvári ref. Minister hallgatóival együtt törvényes Superintendense kétszeri citátiójára minden igaz ok