Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

238

3-dik ok: ,,Méltóságos gróf kglmes urunk ö excellent inja a Jus Pátronátust magának tartja.“ Felelet: Ennek semmit sem prejudikál az, ha a Ministert ex legitima ratione az 5 Superintendense hívja és compareál; melyet sem a királyi Felség, sem a Mgs íöldesuraság meg nem tiltott, kivált ha hivattatik ad obtinendam Ordinationem et Consecrationem praevío examine de doctrina et moribus. Tudják Magyarországon minden Mgs földesurak, hogy királyi engedelemből vannak a mi Superintendenseink.

4-dik ok: „Itt létében Tele. Prefektus urunknak a delgot megjelentett ük, melyet nem Ítélt tanácsosnak lenni Felelet: Azt Prefektus urammal közölni nem vala szükséges, mivel a dolog nem tilalmas és annak ususában voltunk minden ellenkezés nélkül. Prefektus úr ha a Minister eljövését nem javallottá, arra a csákváriak adtak okot azzal, hogy a dolgot nem helyesen adták elő. Kétségkívül így: hogy a Superintendens gyűlésre hívja. Gyűlést nem kell vala emlegetni, mert abból nagyobbat Ítélt Prefektus úr, mint volt a dolognak valósága. Csak így kell vala szólni: a mi prédikátorunkat a Superintendens hívja, hogy tudományát és erkölcsét megvizsgálván, Consecrálja vagy Ordinálja, mivel még nem Consecratus, mely nélkül nem engedi lenni a Superintendens. Ez ellen kicsoda mondhatott volna valamit? holott a Superintendenseket senki meg nem tiltotta a Consecrálástól. A mi vallásunkra nem Consecrál Ministert a rom. catholikus püspök. Ha magunk vallásán való Superintendens sem Conseerál, talán hát a csákvári ekklésia maga szentel papot magának?

A mentségnek hiábavalóságát eléggé megbizonyítja a sukorói Ministernek, Rékasi Györgynek jó példája, ki azon Ns vármegyéből Superintendense törvényes hivatalára compareált Dabason és ott fölszenteltetett, s miatta semmi bántódása nincsen. Vájjon a csákvári okosság olyan tök-agyvelejíí embernek itél-e engemet lenni, a ki tudva oly dolgot kívánnék Prédikátorától, a melynek bizonyosan veszedelmes consequentiája lenne ? A királyi Felség és az ő Excelsum Consiliului még eddig kedig kegyelmesen ágnoskáltak engemet pro Superintendente. A csákváriak nem! Kik törvényes Superintendensiiknek hivatalára auctorative et superciliose ily szép választ adtak: „Prédikátorunkat compareálni nem engedjük.“ Hiszem, szép fiúi tisztességtétel ez; emlékezetre méltó.

Vájjon az ilyen refraktáriussággal nem ingerelhetnek-e engemet arra, hogy nagy helyeken representáljam, hogy a csákváriak nem legitimus Ministert tartanak maguknak, mert nem consecrátust. Es midőn a Superintendense hivja a végre, hogy de doctrina et moribus examinálja és Con-