Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

mandamus, (,'asu in contrario id acturi, quod Juri et Justitiae erit convenientissimum“: mindazáltal a nép és gazdatiszt által pártfogoltatva, mind e mai napig ott bitorolja a sz. hivatalt. Ilyen továbbá

2. Torma János, kit részegeskedéseért a kécskei egyház elbocsátott, aztán pedig, miután írásban adott kötelező Ígérete ellenére sem szűnt meg részegeskedni, az Atyák a gergyeni papságból kivetették. Rendetlen élete folytán maga és családja a legnagyobb Ínségre jutván, a közelebbi évben megjelent Dorogon az Atyák előtt s rimánkodva kérte őket, hogy valamely egyházba helyezzék. De azok nem tudtak és nem is akartak segíteni rajta, minélfogva egy darabig peregrinált s e közben Baranyában, in Asylum excessivorum megakadva, ott beült a dancsházi egyházba, melynek a siklósi börtönbe került a prédikátora, a gazok leggazabbika:

3. Pápai Sámuel. Ez mintegy 30 évvel ezelőtt a szabolcsi vagy nyíri Traktusban viselt papi hivatalt, azonban onnét — ő tudja miért — titkon megszökött, hátrahagyván feleségét gyermekeivel együtt, kik most abban a megyében Hódászon laknak. Hosszas kóborlásai után ez is Baranyába, in Asylum maleßcorum került, s családi nevét — mely Veresmarti volt — Pápaira változtatva, ott egy férjes asszonynyal, kit feleségéül adott ki és a kitől 3 évi Baranyában tartózkodása óta két gyermeke született, — beült a dancsházi ekklésiába. A közelebbi időben azonban levelei elárulták és Siklóson, hol a földesúr Batthyányi Károly gróf pallos-joggal bír, mint halálra méltó gonosz, börtönbe vettetett Átalános is volt a vélemény, hogy halál-büntetéssel fog sujtatni, azonban mindenek bámulatára kikerülte azt, sőt szabadságát is visszanyerte. Hogy micsoda űtonmódon? nem tudatik; de az tudva van, hogy e gonosz ember egy drága pénzen fogadott embert küldött feleségéhez Hődászra, kérve azt, hogy bocsássa meg neki házasságtörési bűnét. Visszatérő útjában a postás bement a Superintendenshez és elbeszélte, hogy a szegény elhagyott asszony megkegyelmezett a bűnös férj életének. A dancsháziak, kik között három évig predikátoroskodott, annyira ragaszkodtak e becstelen életű emberhez, hogy a börtönből kiszabadulása után mindenképen iparkodtak ekklés iájukba visszavinni, mely dologra nézve az Ígéretekkel megnyert s őket reménynyel kecsegtető urasági ügyvédben s egyszersmind jószágigazgatóban pártfogójuk is akadt, ki kedvükért erősen ostromolta a Seniort, s midőn ez a Superintendensre hivatkozva kijelenté, hogy ő teljességgel nem ismerheti el Pápai, illetve Veresmarti Sámuelt prédikátornak a Superintendens engedelme nélkül: a fiskális és dancsháziak nem