Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

A Superintendens midőn erről értesült: a tudományos készültségéről és jó magaviseletéről sokak által dicsért, s jelenleg ugyan még akadémiákon levő, de mielőbb hazájába térendő Szilágyi Jánost ajánlotta a szentmártoniaknak. Azok elfogadták, de rögtön el is álltak mellőle. Mert midőn Szilágyi János Nádaskai Gergely társával a hazába visszatérvén, ettől Győrben elvált, hogy Veszprémmegyében lakó szülőit meglátogassa: a szentmártoniak valamiképen neszét vevén Nádaskai érkezésének, utánna mentek Kecskemétre és meghívták papjuknak. Ez újabb tétovázás miatt a Superintendens keményen rájuk írt s parancsolta, hogy maradjanak Szilágyi mellett, ki nem sokára megérkezik. De azok nem akartak elállani Nádaskaitól, s szeptember 5-dikén Gacs Mihály főbírót Gudmon Ferenc tanácsnokkal küldték Kőrösre, hogy kérés és ajándékkal iparkodjanak megnyerni a Superintendenst. Nem értek célt, mert az ajándékukkal elpiszkolta őket s még csak szóba sem állott velük; minélfogva visszamentek Kecskemétre és az ott rájuk várakozó Nádaskaival tudatták, hogy a Superintendenstől nem nyertek engedélyt Szentmártonba vitelére; a ki aztán jónak látta távozni innét s szülőihez Miskolcra, majd Sárospatakra költözött; útközben, szeptember 7-dikén, megállván Kőrösön, a Superintendenst becsülettel üdvözölte.

Harmadnapra utánna Szilágyi János is megérkezett Kőrösre, s midőn a Superintendensnél tisztelgett, ez meghagyta neki, hogy a közelebbi vasárnapon Kőrösön prédikáljon; egyszersmind rögtön küldött levélben felszólította a szentmártoniakat, hogy maguk közül küldjenek Kőrösre két értelmes és tisztességes embert, kik a 13-dikán prédikáló Szilágyit meghallgassák. Ügy is történt, s a küldöttek még az napon magukkal vitték a tetszésükre szónokló ifjú prédikátort, kiben egy derék és még a Liszkaihoz ragaszkodók előtt is kedvességben álló pásztort nyert az egyház. S ekként szakadt vége a hosszasan tartó és sok botránykozással teljes viszálkodásnak.

2. A február 18-dikán Kőrösön tartott ('onsessuson Kecskeméti Bene István Gyömrőre rendeltetvén, az üresedésbe jött ordasi egyháznak Ceglédi István, s ezt el nem fogadván, most Borsos Mihály akadémikus ajánltatott, kit annak idején magához is szállított.

1750. szeptember 2-dikára Bahasra hívta össze a Superintendens a Seniorokat, s egyszersmind utasítá, hogy a Traktusokban levő és még föl nem avatott prédikátoroknak parancsolják meg, hogy a jelölt napon és helyen kellő készülettel megjelenjenek. Megküldte a vitatkozás tárgyaiul szolgálandó tételeket is, s predikátió alapjául I. Mós. 3 : 15. versét, alkalmi szónokul pedig Soós István csákvári prédikátort jelölte ki. A kitűzött napra megjelentek:

226