Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

226

járóság jószívűségéből ideiglenes tartózkodásra alkalmas lakást nyervén az épen akkor üresen álló katonatiszti lakban. Innét Pestre rânduit az őt jól ismerő Rádai Gedeonhoz, hogy azt magának megnyerje, s pártfogásával a péceli ekklésiába segítse. Kívánságát nem teljesítő, de vigasztalás nélkül sem bocsátotta el magától, mert március 10-dikén kelt levelében a Superintendens kegyébe ajánlotta őt, hogy ha lehetséges, más egyházban adjon neki papságot. A levelet Piszkai személyesen vitte el Kőrösre s adta ott át a Superintendensnek, kit nem csupán alázatosan esedező szavakkal kért, hanem, hogy annyival inkább lekötelezze magának, pár aranynyal is megajándékozni kívánt, de a melyet az visszautasított, s hosszas és majdnem erőszakos unszolás után sem fogadott el.

így aztán Piszkai visszament övéihez Szentmiklósra, s ott Szőnyi Virágli Mihály prédikátornak lelkét hizelkedéseivel annyira megnyerte magának, hogy midőn az szőlleje míveltetése végett Kőrösre ment s a Superintendent meglátogatta: erősen pártjára kelt Piszkainak s komolyan kérte azt, hogy az április 8-dikán Túladunán, Dorogon tartandó összejövetel alkalmával ajánlja őt valamely egyháznak prédikátorul. A Superintendens megígérte, hogy kedvezéssel lesz iránta s ha valamely alkalmas egyház jő üresedésbe, alkalmazni is fogja.

Piszkai Szentmiklóson időzött a húsvéti ünnepekig, mikor az úrvacsora alkalmával a poharat osztotta a híveknek, sőt Virágh Mihály engedelmével prédikált is, s csinos beszédével — melyben elérzékenyedve s mindeneket könyekre fakasztva hálás köszönetét nyilvánítá, hogy neki, az ártatlanul üldözöttnek, vendégszeretőleg menhelyet adtak — annyira megnyerte a gyülekezetnek kegyét, hogy az már-már alkalmatlan volt a prédikátorra nézve.

Elmúlván a húsvéti ünnepek, Balassa Pál gróf, mint földesül’, rendeletet küldött a Szentmártoniaknak és erősen rájuk parancsolt, hogy Piszkai ügyében embereiket küldjék hozzá Pozsonyba és a prédikátor alá — kit szinte magához hivatott — kocsit adjanak. A szentmártoniak engedelmeskedtek s részükről két deputatus, a jelenlegi és a volt bíró ment Pozsonyba. Piszkai külön alkalommal és időben szinte oda utazott, minélfogva az április 8-dikára kitűzött Consessuson nem is jelent meg. De megjelentek a szentmártoni küldöttek, kérve az Atyákat, hogy valamely alkalmas akadémikust jelölnének jövendőbeli prédikátorokul, vagy pedig engednék meg, hogy maguk választhassanak maguknak. Elmondták azt is, hogy Piszkai azon napon ment el Pozsonyba, midőn ők Dorogra indultak. A Superintendens kérdésére: „Mi okát gondolnák, hogy a gróf magához hivatta?“ felelték: „Talán, hogy előbb adott ígéretét beváltsa“. Mert sok jelekből és régóta gyanújuk