Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
22 L tehát látták az Atyák, hogy a kölcsönös szemrehányások egymást érik, s azok egyéb elintézendő' ügyek hátrányára végtelenig nyúlhatnak a kibékülésre való legkisebb kilátás nélkül: iparkodtak Liszkait rábírni a Szent-Mártonból való] távozásra, hogy ekképen a viszálkodásnak és gyűlölködésnek, mely egész ott lakása alatt napi renden volt, vége szakadjon; s egyszersmind oda ajánlották neki a prédikátorát épen most elbocsátott Ordast; azonban ő azt kevélyen visszautassá, kijelentve, hogy a szentmártoni parochiáról csak azon feltétel alatt kész távozni, ha a pataji, vagy péceli egyházat adják neki. Az Atyák nem hajlottak kívánságára, mivel amaz egyházak akkor mind észbeli tehetségre s készültségre, mind papi magaviseletre nálánál különb prédikátoroknak örvendettek, és pedig a patajiak Losonczi Jánosnak, a péceliek pedig Veszprémi Istvánnak, kiket egyházaikból elmozdítani azért,; hogy Liszkainak, a zavargó embernek (kit az említett egyházak is ilyennek ismertek) helye legyen, nem tartották asi igazsággal összhangzó dolognak. Minthogy pedig Ordason kívül más hely nem volt üresedésben, bár a szentmártoniak azt kívánták, hogy a papiakból kiutasíttassék s még esztendeje előtt más állíttassák helyébe,— azt határozták ránézve, hogy szent György-napig még folytassa hivatalát s maradjon helyben, miután apró gyermekeivel téli időben távozni a papiakról nagyon terhes lett volna. E határozatra a szentmártoniak kijelenték, hogy ők könnyen beleegyeznének az Atyák akaratába, de félnek, hogy Liszkai azon ideig újabb zavarokat fog okozni. Megnyugodtak azonban, midőn megígérték nekik, hogy nehány pontot Írnak Liszkai elé, mely által biztosítva lesznek annak alkalmatlankodásai ellenében. A pontok ezek: „Occasione revisionis Causarum ecclesiasticaruw, in negotio Caussae Cl Dni Nicolai Liszkai deliberatum est: Tiszteletes Prédikátor Liszkai Miklósnak megengedtetik, hogy a közelebb leendő szent György-napig mind a parochiában, mind a functióban megmaradjon, a következő Conditióknak megtartására magát jó lélekkel lekötelezvén: 1. hogy míglen azon ekklésiában szolgál, semmi alkalmatosságot nem igyekezik adni a községnek arra. hogy valamely rendeletien Collisiók egymás között támadjanak. E felett 2. sem belső, sem külső Potentiákhoz nem folyamodik maga ott leendő maradása végett, hanem kész engedelmességgel megnyugszik T. Superintendensének dispositiójában, s attól várja hivatalának jövendő elrendelését. 3. Míg ottan prédikátori functiókban lészen, sem magános helyen, sem a templomban a prédikáló székből senki ellen valamely megsértős beszéddel nem él, hanem úgy rendeli tanításait, hogy minden szelídséggel legyen, és annak idejében önként a parochiából kimégyen.
