Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

215

királynőt ellenük ingerelni kívánta, addig őket különféle fogásokkal iparkodott Becsből eltávolítani; jelesen: hogy a protestánsoknak ezen föllépése ellenkezik úgy a haza törvényeivel, mint Ő Felsége akaratával, — és hogy talán valami rebellio ürügye rejlik alatta. Zordon szavaitól azonban nem ijedtek meg annyira, hogy onnét azonnal távoztak volna, sőt elhatározták, hogy ha személyesen nem tehetik Js, tehát másképen egy másik folyamodványt nyújtanak be 0 Felségéhez. F célból közülök nehányan augustus 15-dikén Schönbrunnba mentek, hol ezen időben a királyi család tartózkodott; azonban egyik kis főhercegnő betegsége miatt a királynőhöz nem juthatván, valamely ismeretlen pártfogó közvetítésével nyújtották be folyamodványukat. (Lásd Sup. j. k. I. kötet 438-443.) S aztán, megunva a válaszra való várakozást, de hallván is, hogy folyamodványunk nem vétetik tárgyalás alá, mig az összes nevében kérelmezünk, — Berzevici Sándor és Szirmai István kivételével augustus 20-dikán odahagyták Bécset.

Nevezett ágost. liitv. urak magánügyeik intézése végett Sopronmegyébe rándultak ki nehány napra. Midőn Bécsbe visszatértek, az utóbb beadott folyamodvány ügyében látogatást tettek Nádasdi Lipót Cancellárnál; ez azonban durván káromkodva, atta-teremtettével fogadta, s hazugoknak és képmutatóknak nevezte őket. Mondják, hogy az tette dühössé, hogy hallván egyeseknek Bécsből távozását, azt hitte, hogy fenyegetéseitől megijedve mindnyájan eltakarodtak Bécsből s ekképen tett jelentést a királynőnek is.

VI. Komáromi András cecei prédikátor, becsült s egyháza előtt kedves férfiú augustus 28-dikán meghalt s eltemettetett 30-dikán. Halotti beszédeket mondtak: Veszprémi Sámuel dorogi, és Séni András szentgyörgyi prédikátorok. A temetésen, jelenlevő Seniort kérte az egyház, hogy a frankfurti akadémiából közelebb haza érkezett s jelenleg otthon atyja házánál tartózkodó Turóci Istvánt engedné jövendőbeli prédikátorául. A Senior azt felelte, hogy 5 nem lesz ellene, ha a Superintendens is beleegyezik. Ezen feltétel mellett Turóci István elfoglalta a papi lakot, nem oly szándékkal azonban, hogy a sz. hivatalt ott soká viselje. Pedig a Superintendens is beleegyezett, s erről a Seniort tudósította is.

VII. A vértesaljai Seniortól kemény levélben kért számot a Superintendens arról, hogy Szőnyi Szikra Jánost Zámolvra és Békasi Györgyöt Sukoróra miért rendelte prédikátornak, holott a sz. hivatalra mindketten teljesen alkalmatlanok. Czűzi Mihály most is azt hozta föl mentségéül, hogy ama helyek földesurai, kik főpapok, maguk azt követelték, hogy ne távozzék addig, míg a meghalt prédikátorok helyébe másokat nem rendel, s ő neki engedelmeskedni kellett, nehogy a vallásgyakorlat csorbát szenvedjen ama pásztor nélküli helye-