Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
200 is épen úgy, mint a bicskei bosszantások és fenyegetések kíséretében ment végbe, minélfogva a prédikátor Dóczi György a bicskei prédikátor Újvári Andrással panaszszal teljes levelet küldött a Snperintendenshez, kérve, hogy adjon tanácsot, mit tevők legyenek ? A Superintended a karácsonyi ünnepek előtt néhány nappal, a kecskeméti iskola nyilvános vizsgája alkalmával a panaszolt dolgokról tanácskozván Ölvedi András, Szathmári Pál, Mocsi István és Losonci Istvánnal, ilyen feleletet adott: 1. Ellentmondás nélkül engedjék megtörténni a visitatiót, míg az a királyi rendelettel megegyezőleg történik. 2. Lutheránus gyermekek keresztelését, halottak eltemetését és házasulandók esketését illetőleg maradjanak az eddigi szokás mellett, de a vegyes házasságból született gyermekeket ne kereszteljék meg. 3. A mi a leányegyházakat illeti, melyekben a pesti bizottság előtt a nyilvános vallásgyakorlat nem volt megengedve, azokban — miután az most is megtiltatott — nem látszik tanácsosnak a tilalomnak ellenszegülés. De 4. Helyesen cselekszik az illető birtokok ref. vallási! nemes urai, ha esedeznek Ő Felségénél a szabad vallásgyakorlat megengedéséért. A mire hathatósan buzdíttatnak is. Vili. Nagy-Vátyi egyház prédikátora Szent-György táján meghalt, s helyébe más rendeltetett, de ez a helység földesura Yécsei Ferenc bárónak nem jelentette Vátyra menetelét, ezen oknál fogva a gazdatiszt által augustus 1-sején börtönbe vettetett. A baranyai Senior, Dámány András, kinek igazgatása alá esik Nagy-Váty, levélben kérte a Tisztet, hogy bocsássa szabadon, de hiába! Ezen esetet a Senior midőn bejelentő a Superintendensnek, egyszersmind panaszolta, hogy úgy az egyházak, mint a prédikátorok engedetlenek és függést nem ismerők kezdenek lenni, — mely bajnak oka főként abban rejlik, hogy a földesúri javak Tisztjei az egyházak ügyes-bajos dolgainak biráivá tolják föl magukat, a prédikátorok közül a kit akarnak elbocsátják vagy megtartják, minélfogva ezek Senioruknak hátat fordítva, azoknak kegyeit keresik s bajaikat velük intéztetik el. IX. Már épen végéhez közelgett az esztendő, midőn a Superintendens kezeibe jutott az erdélyi unitáriusoknak ami egyházkerületünkben lakó hitsorsosaikhoz magyar nyelven írt levele, melynek tartalma a következő: „Becsületes jó uraink és a Krisztusban szerelmes Atyánkfiái! A kegyelemnek Istenétől áldást s békességet kívánunk kegyelmeteknek! Szomorú szívvel halljuk, hogy már mindenfelé a mi szerelmes Unitárius atyánkfiái szakadoznak a hit dolgában; és a kik még eddig megmaradtak is szentséges hitünkben:
