Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
179 Szoboszlai István uszocli levita is meghagyatott helyén, iia magát megjavítja. Négy akadémikus ifjú is jelent meg az összejövetelen, ekklésiát kérve maguknak, u. m.: Hardicsai László, Ónodi Sámuel, Pápai János és Besnyei György; azonban csak egyetlen egyház, a vaiszlói volt üresedésben, hova mehettek volna. Ez mindnyájának odaajánltatott, de minthogy Baranyában van. egyiknek sem volt kedve oda menni, bár elég jó fizetést ad prédikátorának. Végre mégis 24-én Pápai János, engedve az Atyák rábeszélésének, elfogadta az odavaló predikátorságot, de egy évig sem maradhatott békén mert január 2-dikán az alispán Berényi Sigmond pécsi püspök és több más főpapok jelenlétében fegyveres katonák és hajdúk által erőszakkal elfoglaltatta a vaiszlóiak templomát s a prédikátort kihányatta a papiakról.1 Ezt megelőzőleg január 1-én 1747-ben Bogdásán is olvétetett a reformátusok temploma. Sallai András Seniort a kölesdi egyház elbocsátani s helyébe mást állítani törekedvén, határoztatott: hogy jelenlegi Prédikátorát tartsa meg továbbra is. A határozat kiadatott a traktus jegyzője, Dömsödi Gergelynek, hogy személyesen közölje a kölesdi egyházzal, s tekintélyét latba vetve egyenlítse ki ez ügyet. Végül a monori egyház is új prédikátort nyert. Eddigi prédikátora, a kitűnő észszel megáldott Molnár Mihály volt, ki előbb Kecskeméten viselt papi hivatalt, de érezve némely testi fogyatkozásait, melyek miatt elégtelen a népes egyház terheit emelni, onnét a csekélyebb népességű Halasra költözött. Gyakori betegeskedése miatt azonban itt sem volt képes papi hivatalának minden részben, s a gyülekezet igényeinek megfelelőleg eleget tenni; minélfogva, bár az egyház ragaszkodott hozzá, s 1744-ben az elöljárók szeretettel szólították föl, hogy maradjon meg jövő évre is a predikátorságban, ő azon kijelentéssel, hogy az általa el nem bírt sz. teher erősebb vállakra teendő, önként lemondott hivataláról. így aztán a halasi egyháznak megengedtetett, hogy Pápai Mihály akadémikust, tegye prédikátorává, a mi megtörténvén, Molnár Mihály a papilakról egy magánhajlékba költözködött. Később a Superintendens a monori egyháznak ajánlotta, s az elfogadván és papi lakába helyezvén, köztetszéssel viselte új hivatalát 1745 április 25-től május 3-ig. E napon a kathedrai szolgálat végződése után, midőn keresztelni akart volna, hirtelen gutaütés érte, s aléltan vitetett ki a templomból. Ettől fogva egész éven át nem szolgált, hanem helyette mások végezték a szent szolgálatot, tőle nyervén ellátást. Utolsó kisegítő volt Pápai 1 Pápai T. János azért tovább is predikátoroskodott Vaiszlón, mint később látni fogjuk. 12*
