Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
171 idéztettek, s megjelenvén, kihallgattattak és törvényellenes cselekedetük miatt elmarasztaltattak. Bocsánatot kérvén, megnyerték, sőt utóbbi a miszlai egyház könyörgésére az ottani predikátorságban is meghagyatott, miután mind ő. mind a jelen volt egyházi küldöttek magyar nyelven reversálist adtak magukról, mely így hangzik : „Én Békási Pál, miszlai sz. ekklésiának 1745-dik esztendőbeli Prédikátora, a sz. rendelés ellen ezen ekklésiába men-vén, megkövettem a sz. Atyákat, melyről adom ezen testimonialis írásomat, hogy ennekutánna így nem cselekszem.“ Úgy nemkülönben a miszlai ekklésia is megkövetvén a sz. széket, hogy olyas dolgokban soha nem avatja magát, fogadta, Békássi Pál m. pr. Füfái János, Kajári János, László György, Gulyás Mihály. 3. Beládi István szóládi prédikátor a földesúr Hunyadi Antalnak s a megyei tisztviselőknek üldözésétől méltán tartván, ezen ekklésiában tovább nem maradhat. Annálfogva az Atyák előbb Sárkány Józsefet rendelték helyére; de majd értesülvén ennek számos kihágásairól, őtet mellőzték, és Szele Györgyöt küldték ezen egyházba. Beládi István pedig hivatal nélkül marad, mig számára ekklésia nem üresedik. 4. Bicskei János Szárszóra rendeltetett. 5. Ocsai Péter a falu-hidvégi ekklésiának adatott. 6. Lápafőtől távol esvén a ref. egyházak és prédikátorok, a levitának, Gencsi Jánosnak megengedtetett a gyermekek keresztelése, nehogy a plébános elragadozza azokat. 7. Már előbb, 1744. jun. 18-án, Nagy-Kőrösön megállapíttatott, hogy halotti predikátióért legkevesebb 10 garas fizetendő; most azonban némely egyházak, mint Ürögd, Szokoly, Ságvár, s a számosán jelen volt egyházi küldöttek felzúdultak e határozat mint elviselhetlen ellen, s nagy lármával kijelentették, hogy nem állnak hozzá, mivel az előtt csak egy máriás volt a halotti tanítás díja. Az Atyák megmaradtak előbbi határozatuk mellett és szétoszlottak. Ezen év eseményei: I. A mult év végén világi uraink az ágost. hitvallásúnk főbbjeivel elhatározták, hogy a jelen év kezdetén újra esedezzenek Ő Felségénél az 1744. august. 9-én benyújtott folyamodványra adandó kegyelmes válasz kinyerése végett. E célból közülök nehányan Bécsbe mentek. A mi Superintendentiánk megbízottja inárcsi Farkas István péceli lakos volt. (Lásd a megbízó levelet Sup. j. k. 1. köt. 272. lap.) Farkas István az 1744-dik év végnapjait Pécelen töltve, 1745. január kezdetén Bécsbe ment, s az ott talált kevés számú prot. urakhoz csatlakozott; a ministereket és befolvá-
