Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

-VT .V 7

160

1743-ban Nagybányán Monai István és Zombori Ádám tanácsnokokká és Szathmári Mihály aljegyzővé választattak, de az eskü nem tevés miatt a szepesi administrator által elmozdíttattak.

Innét van, hogy az eskü ürügye alatt nemcsak a személyekben, hanem tetteikben is fennakadnak. így

1736-ban Hellenbach György báró ellen indított, s a királyi tábla által az ő javára Ítélt per a szentekre nem esküvés miatt máig is függőben van.

Ugyanezen évben Héric György és Pelz György ellen a gencsi elöljáróság előtt indított per a szentekre nem esküvés miatt súlyosbított Ítélettel döntetett el.

1743-ban Fáy Mihály, Szathmári Király Ádám, Borbély Adám, Vendégi András, Fáy íjászló, Jakabfalvi Miklós, Borbála, Julianna és Katalinra a királyi táblánál ellenük folyamatban levő pörben a szentekre le nem tett eskü miatt 50 forint rovatott, stb.

Innét van, hogy a földesúri jognál fogva egész szabadon követteUk el erőszak a lelkiismereten. P. o.:

1740-ben Barsmegyében a Léva városi helv. hitv. lakosok, mert vallásukhoz ragaszkodtak, a földesúr tisztjei által 'börtönbe vettettek, s ott hosszabb ideig különféle módon sanyargattalak, s csakis vallás változtatás és res^ersális adás után bocsáttattak szabadon.

1743-ban Biliarmegyében Tárkány község lakói, mert prédikátorukat elküldeni nem akarták s templomukat önkényt nem engedték át, Csolto István gazdatiszt által tömlöcre hányattak s ott gyötrettettek, stb.

Innét van, hogy ámbátor prédikátoraink a foglyok és betegek lelkivigasztalásától a királyi resolutiók által nem tiltatnak el: mindazáltal Eperjesen, Bártfán, Trencsényben, Pozsonyban és számos más helyeken a prédikátorok — még ha haldoklók óhajtják is őket —- az emberi és keresztyéni végkötelesség teljesítésére nem bocsáttatnak. Nemcsak, hanem Trencsényben és más helyeken a katli. plebánus azt követeli, hogy a haldokló evangélikusokhoz őtet hívják, s nemhívatás esetében a közös temetőbe takarítást és harangozást megtagadja tőlük, de azért szabad stóla címe alatt nagy összegeket fizettet.

Innét van, hogy ámbár a közjóval nem ellenkező dogmatikus könyveknek a külföldről behozatala, vallásunk szabadságának megengedésével szinte engedélyeztetett, a királyi resolutiók által pedig nem tiltatik: mégis gyakori eset, hogy külföldről hazatérő ifjaink könyvei lefoglaltatnak, s Pozsonyba a Helytartótanácshoz, onnét pedig a jezsuitákhoz vitetnek censura végett, kik aztán tiltott könyvek képében lefoglalják azokat, s nem is adják többé vissza. így p. o.