Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

tózkodás nélkül összeesketik. E panasz folytán a katholikusok, világiak úgy mint az egyháziak azon eró'sködtek, hogy ezen ügyben szigorú vizsgálat indíttassék; de nem értek célt, — a panasz elintézése későbbre halasztatott.

2. Váci püspök Altban Mihály Károly pünkösd előtt Vácról kiindulva, a királyi resolutio alapján Káló Ferenc jezsuita és gén. Vikáriussal a Pest-Pilis-Solt megyében levő ref. egyházakat is sorba visitálta. A prédikátorokat erősen faggatta, hogy szükséges-e a keresztség az idvességre? Különben egész kímélettel végezte a visitálást és nem ártott semmit.

3. Ezen évben a kath. hit terjesztésére s kétségkívül a mi veszedelmünkre a Nemesek szent társasága, gondoltatott ki és szerveztetett. Tervezetét és szabályait lásd sup. j. k. I. k. 264—268. lap.

4. Prédikátoraink a túladunai részeken súlyosan megadóztattak. Okául szolgált: hogy a porosz király, II. Fridrik, szeptember eleje és augusztus vége körül Csehországba betörvén, szeptember 14-én Prágát bevette. Ennek folytán Mária Terézia serege a túladunai részekből gyorsan visszavonatott és a porosz ellen küldetett; majd pedig a nádor, Pálfi dános gróf, néhány főbb úrral országgyűlés nélkül az egész országban katonai összeírást és általános nemesi fölkelést határozott el. s annak foganatosításához azonnal hozzá is fogott. Október, november és december hónapokban és 1745. elején a városok és megyékből csodás gyorsasággal szállíttatott a fegyveres sereg Morvába és Sziléziába. A túladunai részek tisztviselői megyéik terhén könnyítendők: a nagyobbrészint szegény és sok esetben a mindennapi kenyérrel is alig biró prédikátorokra és tanítókra súlyos adót vetettek, s azt durva fenyegetések közt be is hajtották rajtuk.

De egyházaink se maradhattak békén. P. o.

Tolnában a reformátusok által lakott Medinára szeptember 14-én napnyugta előtt a szomszéd falvakból összehítt, de jövetelük célját titkolt emberek mentek. Ezeket nap leszállta után két megyei tisztviselő, a szolgabiró és esküdt követte, s velük együtt jött még 27 fejszékkel felfegyverzett paraszt, kik a többiekkel 9 óra körül hozzáfogtak a ref. imaház lerombolásához, s azt a földdel egyenlővé tették, a megyei tisztviselők parancsára és jelenlétében, de — mint a medinaiak beszélik, a földesurak: Mező-Szegedi Antal, Czindl Ignác és Hiemer Sebestyén beleegyezése nélkül. A harangtorony már előbb leromboltatott

Siklósi templom is, melyet a reformátusok — miután a régiség miatt már leroskadófélben volt — épen mostanában építettek újra, fejszékkel széjjel vagdaltattatott és a földdel egyenlővé tétetett. A siklósiak panaszt emeltek a királynénál, de még eddig nem érkezett válasz.