Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

151

talnak részesei, mint a te dicséretedre teremtett néped: szívleli hálaadással tisztelünk tégedet, a mi vallástételünk apostolának és főpapjának az Űr Jesus Kristusnak nevében, hogy minékünk te magadat bűnbocsátó kegyelmedből megjelentetted. Fölépítettél minket a prófétáknak és apostoloknak fundamentumán, melynek fő szegeletköve a Jesus Kristus, hogy 5 hozzá járulván, mi is mint élőkövek építtetnénk föl, hogy lennénk lelki ház, szent papság, a lelki áldozatoknak áldozására, melyek Felségednek kedvesek a Jesus Kristus által.

Olyanok valánk mint a tévelygő juhok, de megtértünk most a mi lelkűnknek főpásztorához és gondviselőjéhez.

De ime látod, oh nagy Isten, hogy a mi lelkünk oroszlánok között vagyon, kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvük éles szablya, a kik készek minden órára, napra, hónapra és esztendőre a te legeltetésednek juhait elszakgatni és megemészteni.

Te tudod, Isten, a mi gyalázatunkat és szidalmunkat. Látod mennyin vannak, a kik gyűlölnek minket ok nélkül. Te éretted szenvedjük, Isten! a gyalázatot, mely befedezte a mi orcáinkat. Isten! ne hallgass és ne vesztegelj! Oh erős Isten, ne nyugodjál! Mert ime a te ellenségül háborognak és fölemelték fejüket, a kik minket gyűlölnek. A te néped ellen álnok tanácsot gondolnak, — a te szárnyaid alatt elrejtettek ellen tanácskoznak, ezt mondván: „Jertek el, veszessük el ezeket, hogy ne neveztessék többé az ő nevük. Birjuk örökségül az Istennek hajlékit11.

Oh seregeknek Ura, mi paizsunk! szánj meg minket,— ne füstölögjön a te haragod a te meződnek juhai ellen. Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, melyet magadnak szerzettéi és megváltottál.

Emlékezzél meg erről, hogy az ellenség szidalmazza az urat, és a bolond nép boszantja a te nevedet. Ne adjad a te gerlicédnek lelkét a fenevadaknak, és a te szegényeidnek gyülekezetéről ne felejtkezzél el örökké. Kelj föl, Isten! forgasd a te ügyedet, s emlékezzél meg a gyalázatról, melylyel illettétől minden napon. Ne térjenek el a nyomorultak te előled szégyen-vallással. A szegények és gyámoltalanok hadd dicsérjék és magasztalják a te nevedet.

Tégy jól a te jó akaratodból lelki Sionoddal. s lelki Jeruzsálemednek kőfalait építsd föl. Hadd áldozzanak mindenütt Felségednek igazságnak áldozatával.

Küldd el a te angyalaidat (kik az egyházi szolgák), kik a te sz. evangyeliomod trombitájának hatalmas szavával választottaidat összegyüjtsék a négy szélekről, az égnek egyik végétől fogva a másik végéig. Magasztald fel házadnak hegyét minden hegyeknek fölötte. Gyűljenek arra minden pogányok.