Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
145 február hó 12-ére Assessor társaikkal Fiilöpszállásán jelenjenek meg. A jelölt helyen s időben megjelentek a Superintendensen kívül: Solti traktusból Kecskeméti Cserháti Tolnai Sümegi Alsó-Baranyai Debreceni M. János senior, Őri Pál áss. Ölvedi András sr., Miskolci János áss. Gyöngyösi János sr., Buúz József áss. Sallai András sr., Dömsödi Gergely jző. Giczei Sámuel sr., Szoboszlai István jző. Dámány András sr., Vecsey Gergely jző. Felső-Baranyából és Vértesaljáról nem jelent meg senki. Csúzi Mihály senior a rendkívüli rossz s járhatlan utakkal menté kimaradását. Nehogy pedig a gyűlés napján az elintézendő egyházi ügyek tárgyalása s elintézése akadályoztassék: jónak látták a Superintendens és Atyák, hogy azt megelőzőleg 11-én számoljon a főjegyző a rábízott pénzekről, valamint a Seniorok is adják át a beszedett pénzeket. Megtörtént. Másnap, Isten nevének segítségül hívása után kezdetét vette a tanácskozás, s mindenekelőtt elhatároztatott, hogy a küldöttjeik által képviselt egyházaknak kik jelöltessenek prédikátorul. A jelentkező egyházak voltak: Monor. Kun-Halas, Foót, Ocsa, Monostor, Lápafő, Som, Csanád. .1. Monori egyház a prédikátorát, Buúz Józsefet elbocsátván; 1743. november 24-én a Kecskeméten tartózkodó Pápai Mihály akadémikust hívta meg, s az oda is Ígérte magát. Közbelépett azonban a halasi ekklésia, mely eleinte hajlandónak mutatkozott, hogy tudományosan képzett, s más jeles tulajdonokkal is ékeskedő, de gyakori betegeskedése miatt sz. hivatalát számos fogyatkozásokkal szolgáló prédikátorát, Molnár Mihályt továbbra is meg fogja tartani, s annálfogva annak a jövő évre is fölajánlotta a szolgálatot; — az év vége felé pedig mást gondolva, azt határozta, hogy a népes egyház papi hivatala erősebb és munkabíróbb vállakra tétessék, s épen Pápai Kovács Mihályra vetette szemeit, kérve a Superintendenstől annak a halasi egyházba rendelését. A Superintendens levélben válaszolt, mondván: hogy ezen dologban maga nem határozhat, s Pápai Mihályt csak azon esetben nyerhetik el, ha az a monori egyháznak tett Ígérete alól fölszabadítja magát, így történt, hogy a halasi ekklésia Pápai K. Mihályt megkeresve, a Superintendens feleletével hozzá küldött emberei által meghívta prédikátorául. Az késznek nyilatkozott a halasi ekklésia kívánságát teljesíteni, de csak a mennyiben saját becsülete csorbulása nélkül teheti. Ezen ügybeni végleges határozás a fülöpszállási összejövetelre halasztatván, ott a monori egyház küldöttei egyházuk nevében kijelentették, hogy 10 Földváry : Adalékok. II.
