Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

tiltattak. Melynek valóságát mi tótíalui birák és esküdtek bizonyítjuk, és usualis pecsétünkkel megerősített levelünket adjuk. Szekeres Gergely főbíró, Poroszka Sámuel, Ns Tancsó János, Konyhás András esküttek. (L. S.)

5. Büdösfii. Ez Mgs Königseck jószága. Ezek jóllehet eleitől fogva mindétig jártának "Nagy-Petérdre, és filiája volt Xagy-Peterdnek: de a békességes időben ezek a büdösfaiak szaporodván, maguk kezdettek néha mestert, néha pedig prédikátort tartani, maguknak templomot építvén Pesti Commissio után. Minekokáért a Mgs pécsi püspök a templomtól árceálta őket, és kemény parancsolattal parancsolván a templomnak elhányattatását. Már szegények a templomnak fedelét el is hányták, — de azzal is nem elégedtenek, hogy már sem templomuk, sem tanítójuk nincsen: de annakfelette még a maguk hitin való tanítótól is arceálta őket a generalis vicarius, mint mutatja a levele, melyet el is küldöttünk. Mindezekről egyszersmind mi is bizonyságot teszünk. Méhes György biró, Pap András, Király Mátyás stb. esküttek. (L. S.)

A szegény baranyai ekklésiák igazságos panaszára nem érkezett Pécsből semmi vigasz, de annyival inkább meghallgatták ott a pécsi püspöknek a szegény prédikátorok ellen beadott igazságtalan vádját, s jött is csakhamar a Helytartótanácstól a megyékhez és királyi városokhoz egy fenyegetésekkel teljes rendelet, mely azt dörgi: „Miután a prédikátorok Ma gyár országon, különösen pedig a pécsi egyházmegyében nem engedik keresztelni a bábákat, s e miatt számtalan gyermek kereszteletlenül halván meg, örök kárhozatba esik. ő királyi Fönsége az annyi lélek üdvösségét veszélyeztető dolognak elejét kívánván venni, a megyéknek és királyi városoknak szigorúan meghagyja, hogy az akadékoskodó prédikátorokat a katholikus és nem katholikusoknál az egész keresztyén világban, különösen pedig Magyarországon emlékezetet meghaladó időktől szokásban és gyakorlatban levő bába- kérésztelés megengedésére még erőhatalommal is kényszérítsék. s az ellenszegülőket a legszigorúbban fenyitsék.“ (Lásd Sup. j.-k. I. k. 204—5. lap.)

Ezen rendelet az egész országban kiliirdettetett, s némely megyében, különösen a pécsi püspök hatósága alá tartozókban és Hevesben a megyei tisztviselők körlevélileg parancsolták annak szigorú megtartását. Pestmegyében s szabad királyi Pest városában is ünnepélyesen felolvastatott az, de a megye tisztviselői nem követelték prédikátorainktól annak megtartását. Később más megyékben is elvesztő erejét, s indítója, a pécsi püspök, szégyenben maradt.

Az új prédikátorok felavatása végett még ez évben 1742. szeptember 12-re Szabadszállásra hirdetett consessust a Superintendens, körlevelében közölvén a Censorokkal és felavatan-