Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

hánykodó lélekkel — beleegyezett, de azon kikötéssel, hogy más ekklésiába, ha szinte kisebbe is, helyeztessék át. Ezen kívánságát teljesíteni kívánván az atyák, május 6-án két küldöttjük által kísérletet tettek a közel Ácsán, az ottani földesúr Schmidegg grófnál, kérve az ottani prédikátor Bicskei Tót János elbocsátását, illetve Tabajdra áthelyezhetését, s Örsi Péternek az acsai predikátorságba befogadását. De hasztalan fáradtak a küldöttek, mert a gróf nem volt hajlandó az ekklésia jelenlegi prédikátorát elereszteni, hanem helyette a szinte tulajdonát képező Alcsútról Berényi Istvánt ajánlotta. Annálfogva még ugyanazon napon tudaták az Atyák az alcsúti gyülekezettel, miszerint akaratjuk az volna, hogy az alcsúti prédikátor áthelyeztessék a tabajdi ekklésiába, s helyét Örsi Péter foglalja el. De az alcsúti nép sem akart megválni prédikátorától, sőt még őröket is állítottak a faluba vezető útakra, hogy azok rohanják meg a tabajdiak szekereit, s vagdalják szét azokat, ha prédikátoruk holmijának elszállítására jönnének. A felzúdult gyülekezettel nem boldogulhatván, május 7-én újra két küldött ment az egyháziak közül Ácsára, Schmidegg grófhoz, alázatosan kérve az atyák nevében, hogy megemlékezvén 6-án tett ígéretére, méltóztassék Írásban engedélyt adni az alcsúti prédikátornak Tabajdra szállítására nézve. Kérésük megadatott, s annálfogva két egyházi férfin átvitte a gróf levelét Alcsútra és ott a helyszínén tudatta a gyülekezettel, hogy a földesúr beleegyezik a cserébe. Az alcsútiak azonban mindenképen rajta voltak, hogy prédikátorukat megtarthassák, s késznek mutatkoztak végletekig menni, de ez a Superintendens kivánatára a küldöttekkel átment Tabajdra, s ott kézadással megígérte az atyáknak s a papiakon épen jelen volt elöljáróknak, hogy lemond Alcsútról és elfogadja a tabajdi ekklésiát, melybe az ottani gyülekezet is beleegyezett a földesurakkal egyetemben. Örsi Péter pedig az atyák kivánatára reversalist adott magáról, melyben hitire fogadja, hogy másoknak, s különösen Balogh Judithnak sértegetése nélküli csendes és békés életet fog élni feleségével együtt. Majd pedig a civódó felek, jelesen egyfelől Balogh Judith leányával, s ennek férje Andor Istvánnal, másfelől Örsi Péter feleségével, kölcsönös kibékülésük bizonyságára bocsánatot kérve egymástól, kezet nyújtottak egymásnak. Mindezek pedig történtek Gányi András táblabiró, Jeszenovszki Sámuel ügyvéd, mint Vajai László meghatalmazottja, Paál András táblabiró, s Andor István — Balogh Judith veje — előtt.

Hosszas erőlködés és fáradság után ekként elintéztetvén az ügy, május 7-én délután az atyák odahagyták Tabajdot. Távozásuk után Örsi Péter is átengedte a tabajdi paplakot az Alcsútról átköltözködő Berényi Istvánnak, s egy helybeli paraszt házában vonta meg magát egy ideig, míg t. i. Schmidegg