Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
99 Végbe menvén a felavatás, másnap május 3-án Helmed Isten nevében haza utazott.1 A sok munka és évek terhe alatt elfáradva, 1746. aug. 5-én az egyház elöljáróit magához szólítván tudatá velük azon szándékát, hogy prédikátori hivatalát leteszi, gondoskodjanak hát jó idején alkalmas prédikátorról. Ezt az évet kitöltvén s 1747. april 16-án gyülekezetétől I. Kor. XVI : 23, 24 alapján mondott beszédében elbúcsúzván, díszesen épült saját házába vonult. Az elöljáróság kívánságára és kórtéré azonban még ezután is hétszer, jelesen a nagy innepek első napján és minden évnegyedben föllépett a szószékre s a 82 éves öreg ifjúi tűzzel hirdette az Isten igéjét, míg a halál el nem némítá ajkait. 1753. febr. 22-én, épen midőn a jegyzőkönyvbe e szavakat írta: „Tentamen hujus (Decsiensis) ecclesiae inscito superintendente postea commiSsum ejusque exitus adhuc dubius est“ — szélhüdés érte s nehány órai haláltusa után bevégezte hasznos és pihenést nem ismerő életét. A halált követő napon, a koporsóbatétel alkalmával Mocsi István mondott beszédet Soltár 111 : 6 alapján. Harmadnapra, február 25-én történt a halotti pompa s temetés, roppant számú egyházi és világi helybeli és vidéki személyek jelenlétében. Az idveziiltnek saját házánál prédikált Ölvedi András kecskeméti első pap és Senior Jób XXVIII: 28-ról. Ot követte Losonczi István professor egy jeles beszéddel, melyben az isteni kegyelem érzésének minden világi jók felett való becses voltáról szólott, célozván a meghaltnak symbolumára, mely ez volt: „znom 8foi~ eifu ó sif.it11 „Isten kegyelméből vagyok, a mi vagyok“. A temetői színben pedig a sirbatétel előtt Csáthi Dániel körösi első prédikátor szónokolt 11. Timoth. IV: 6, 7, 8-ról, melyet halála előtt nehány nappal maga az agg főpásztor jelölt ki a sírja fölött tartandó beszéd alapjául. Már alkonyodott, midőn a temető bejáratánál emelkedő domb oldalában ásott sírba letétetett. Egy leánya maradt, Helmeci Éva, előbb Pataki István városi főjegyző, majd Sípos Gábor felesége. Magtalanul halt meg. A körösi egyház évkönyve (Annales ecclesiae reformatae Kőrösiensis ab anno 1726. 3. lap) így jellemzi Helmeci Istvánt: „Fait vir vere apostolicus, multa juga eruditione darus, gravis prudens, corpore praestante robusto, et vix aliquando morhis tentato.11 Sírja fölé gyülekezete emléket állított, mely máig fennáll. Az emlék homlokzatán e szó áll: „Monumentum.“ Alatta koszorúban egy síma arcú, hosszú papi dolmányba öltözött, 1 Helmeci sajátkezű jegyzése a dunam, egyházk. régi j. könyvében 366—368. lapon. 7*
