Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
97 Megérkezvén a püspök, a templomba ment s ott az Ő Felsége kegyelmes parancsolatja a visitátióról elolvastatott, úgy hogy ne vélje valaki, hogy magától cselekedné ő excellentiája; magával voltak több papi renden levő' főszemélyek is, az holott T. említett körösi prédikátor uraimék jelen lévén, T. Helmeci István urat mint öreget leültette, s nem sokat vizsgálta mint ért a keresztségről és másokrul, mit nem? hanem T. Mocsi,István urat és T. Losonci István rector urat tudakozta ki légyen. Most említett T. Mocsi István úrnak külör.b-különbféle kérdéseket tett, kivált Tisztelendő Vikárius Kalló Ferenc a k'eresztségnek véghezviteléről és szorult állapotban való lehetőségéről stb.1 Ezeknek végbemenetek után a városból nagy tiszteletnek megadásával kikisértetett ő Excellentiája a magunk városa határáig Cegléd felé.“ 2 Az 1745-dik évben Kenessey István, a túl a dunai Superintendentia főgondnoka több másokkal együtt fölkérte Helmecit, hogy a közelebbi Superintendens választás alkalmából Peremartonra menne s a megválasztottat fölszentelné. A superintendeutia főjegyzője s a tatai Traktus Séniora Komáromi Pál gyors postával szinte küldött neki levelet.3 Helmed a hívást elfogadta s Ígéretét beváltandó, április 27-én elindult Kőrösről s — mint maga írja — szívvel-lélekkel azon volt, hogy április 30-án estvére Peremartonba érjen. A hosszú út azonban összetörvén, betegen ért Palotára s kénytelen volt -az éjszakát ott tölteni. Másnap május 1-én jókor útrakelt, de a nehéz, sáros út miatt elkésve, csak a reggeli istentisztelet vége felé ért Peremartonba, hol már minden rendű férfiak együtt valának; a világiak Kenessey István vendégszerető házánál, az egyháziak a papiakon. Tudomásra jutván a Superintendens megérkezése, mindkét rendűek küldöttsége által üdvözöltetett, s aztán nehéz úti ruháját kényelmesebbel váltván föl, társával Csúzi Mihály vértesaljai 1 Bállá Gergely : „Nagy-Körösi Krónika.“ Kecskemét 1856. 131 -133. 1. 2 A r. kath. püspökök a visitatio alkalmával rendesen a következő kérdéseket tették a prot. lelkészek elé: 1. Hány sákramentom van ? 2. Mi a sákramentom átalában ? 3. Mi a keresztség különösen ? í. Mi a keresztség matériája ? 5. Mi a formája ? 6. Minő víz használandó a keresztelésnél ? 7. Érvényes-e a keresztség, ha magán házban öntetik víz a gyermekre, vagy utólagosan a templomban ismétlendö a keresztelés V 8. Ha valamely gyermek irásocska nélkül találtatik a mezön vagy szőllöhegyen, miről lehet megtudni, hogy meg van-e keresztelve vagy nincsen V Megkeresztelhető-e a prédikátor által és miképen ? 9. Ha távol van a prédikátor és a gyermek már-már haldoklik 1 világi egyén, férfi vagy nő megkeresztelheti-e ? 10. Mi jogon s a földesúr beleegyezésével látja-e el a parochiát ? 11. Mióta van papi hivatalban és ezen egyházban ? 12. Mi a neve? (Bőd. Pét.: „Hist. Hungarorum ecclesiastica.“ Tom. III. pag. 210.) 3 Dunamelléki egyházk. régi j. könyve 286. 1. Kihagyásokkal Tóth PereDC : „Túl a dunai püspökök élete.“ 172—17-í. lap. FöUlváry: Adalékok. II.
