Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

74

tiltatnak, vallásukkal ellenkező szertartások végzésére kényszeríttetnek, s legkisebb ellenkezésre mesterségük folytatásától eltiltatva utolsó Ínségre juttattatnak.

11. Az iskolák, melyek a szabad vallásgyakorlatnak elválhatlan járuléki, s az ország közönséges törvényei által is megengedve vannak, és a melyeknek nem más a céljuk, mint hogy az ifjúság a jó erkölcsökben neveltessék, a tudatlanság az országból kiirtassék, — megszoríttatnak, sőt bezáratnak.

12. Ama prédikátorok és tanítók, kik jobbágy szülőktől származtak, hallatlan és azelőtt példátlan módon zaklattatnak, és kényszeríttetnek, hogy a jobbágyi állapotba a földesúri hatalom alá visszatérjenek, melyet pedig sem a keresztyén világban a tanultak iránti szokásos kedvezés, sem az ország törvényei meg nem engednek.

13. Az üldözőkre nézve ámbár az 1681. évi 26. t.-cikk rendelkezik, mindazáltal a minket nyíltan háborgatók és sértegetők, az annyi száz templomot erőszakkal elfoglalók nemcsak nem vonatnak kérdőre, de mindent büntetlenül tehetnek, seképpen még többre bátoríttatnak. Az igazsággal és törvénynyel egyezőleg e részben orvoslat, s egyszersmind utasítás kéretik arra nézve, hogy ily esetekben mit kelljen tennünk.

14. Végre azért is alázatosan esedeznek az évangélikusok, hogy midőn a javukra kiadott kegyelmes királyi rendeletek végre nem hajtatnak, vagy pedig elhallgattatnak: ő Felsége azoknak illető helyeiken kihirdetését, s eképen köteles végrehajtását elrendelni méltóztassék.

Ezen folyamodvány 1736. junius első napjaiban nyújtatott be ő Felségének Laxenburgban, melyre élőszóval azt felelte: „A mit az ország törvényei és constitutiói értelmében tehetünk, meg fogjuk tenni“. Azonban több mint hat héten át hasztalan várták és szorgalmazták a küldöttek kérelmeiknek teljesítését; különösen fölhatalmazványaik miatt vexálták őket, kifogásolván, hogy azokat világiak és egyháziak együttesen írták alá és pecsételték meg. Minélfogva a mi Superintendentiánk küldöttje azt kívánta, hogy mielőbb egy újabb fölhatalmazvány állíttassák ki, melynek csak a világiak írjanak alá, s azok pecsétjével legyen megerősítve. Mely elkészülvén (lásd Sup. régi j. k. 100—1. lap) 1736. junius 1-én aláírta Halász Péter ezredes és Beleznai János aranysarkantyús vitéz, s lehető gyorsasággal Bécsbe küldetett, de azért Mátéffy Mihály mégis redivit sine omni consolatione et fructu.

Rövid időre ezután az isteni csodálatos gondviselés úgy intézkedett, hogy az ágost. „ hitvallású muszka császárné közbe vetette magát értünk Ő Felségénél, s pártfogása folytán folyamodásunk a király elé terjesztetvén, azt a ministeri tanács tárgyalás alá vette, minek eredménye a következő királyi rendelet lett: