Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

70

VI. Solti Traktus.

Uszodi levita Szilasi István részeges, káromkodó, engedetlen, — állásától megfosztatik.

Pataji leányiskola tanítója Lázi Ferenc a papi hivatalra alkalmaztatást (ordinatio) megnyeri és a pócsmegyeri ekklésiába tétetik.

Ordas üresedésben lévén, prédikátorul nyeri Turóci Istvánt, Pilis Vecsei Andrást, Bony had Pápai Istvánt, Kapoly Cene Istvánt, Bálványos Szentgyörgyvölgyi .Jánost, Túr és Hátrány Szentmiklósi Jánost, Jut Marosi .Józsefet, Alcsút Kerepesi Mihályt.

Ezen intézkedések után a közérdekű dolgok fölötti tanácskozás következett, de a melyet némileg megzavart az, hogy a második napon a fejérvári prépost gr. Nesselrode Ferenc, a megye utasításából prefektusát küldte hozzánk megtudakozni, hogy mi okból, joggal és bátorsággal tartjuk ott — mint kifejező — generális gyűlésünket? A conferenţia következő levélben válaszolt:

„Reverindissime, Illustrissime Comes, exemptae Praepositurae Albensis Praeposite, Dne Due nobis gratiosissime, Colendissime.

Delicta cum reverentia ac honore per expressum lllustrissimae tuae Reverentiae Officialem seu Praefectum intellerimus, Illustrissimam tuam Reverentiam Cognoscere velle rationem, causas et modalitatem sessiunculae nostrae presbyterialis et ecclesiasticae Sárkereszturini Anni Currentis 1736 die 7me habitae. Quam ad exigentiam lllustrissimae tuae Reverentiae taliter declarare voluimus et debuimus: Fundamenti loco posito Sacratissae Mattis Caesareo Regiae Dni noştri naturaliter clementissimi punctorum Regiorum in negotio religionis Anno 1733 non pridem elapso emanatorum quintum formalitate tali: Superintendentes seu superiores Augustanae et Helveticae Confessioni addictorum ubi modo fatarum confessionum alterutram profitentes, superinde in quot et qualibus locis ejusmodi Superintendentem seu superiorem sibi admitti petant, apud suam Mattem Sacratissam instantiam fecerint, iisdem admittentur. Quorum quidem superiorum muneris erit, moribus Miiiistrorum sibi subjectorum invigilare, ac in excessivos condigne etiam animadvertere. Mores itaque et Doctrinam Ministrorum nobis subjectorum censere, corrigere, auditorumque exorbitantiam in ordinem debitum redigere, atque ita populum Deo, Regi et Dnis terrestribus subjectissimum et obedientissimum parare debere: ex officio nostro et homagiali obligamine probe intelligentes numero sex duntaxat officiales ecclesiastici loco et tempore praenotato, in nomine Dni