Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

59

1734-DIK ÉV.

Augustus 3-ára Sziget-Szent-Miklósra hívattak össze a Séniorok, hol Szilágyi Sámuel bécsi Ágens részére — a jövő évi fizetésébe — 200 írt kiadatása elhatároztatott.

Ugyanekkor Helmeci István körösi prédikátor tudatja, hogy Tóth Susannávali házassági ügye végképen eldöntetett az elválasztással. Kéri annak helybenhagyását, a mit meg is nyer következőleg:

Nos infrascripti praesentibusrecognoscimus. Clarissimum ac Doctissimum Virum Dnum Stephanum Helmeci Causae suae matrimonialis decisionem coram Venerabili Consistorio Vaciensi factam cum absolutionali sua juxta eorum principia emanata remonstrasse, eamque vidisse, et juxta earn Dnum Clarissum Virum praementionatum e vinculo conjugali etiam absolutum, adque nova vota ubi ipsi visum fuerit, etiam juxta nostrae religionis principia transire posse judicamus. Johannes Patai. mpr. Gen. Sup. Inspector, cum suis Assessoribus.

Egyéb események.

Ugyanezen év juiius 27-én újra a király előtt állottak a protestánsok küldöttei és megbízottai: Podmanicki János, Prónai Gábor urak, s Szilágyi Sámuel helv. hitv. Kunc Jakab ágost. hitv. Ágensek, s mielőtt a két prot. felekezet nevében kiállított kérvényt átadták volna, tartalmas latin beszédében Podmanicki János a nagy Isten irgalmára s az értünk vért hullatott Jézus Krisztus kínszenvedésére kéri a Felséget, hogy

1. az eskü tárgyában kiadott, a megyékhez és városokhoz megküldött, de mind eddig nem publikáltatott kedvező rendeletének kihirdetését kegyelmesen elrendelni méltóztassék, mivel a vallásunkkal ellenkező eskü által hitfelekezetünk jelesen képzett ifjai a közhivatalokból kizáratván, a király szolgálatára s a haza javára nem szentelhetik tehetségeiket, s némely megyékben a trón és a közjó hátrányára teljesen alkalmatlan egyénekkel töltetnek be a hivatalok ;

2- or, hogy a protestánsok superintendenseket választhassanak és azok hivatalaikat szabadon elfoglalhassák, mivel a jelenben kivált az ágost. hitvallásnak nagy hiányt szenvednek superintendensekben, miután njakatés kellő számban választani tartózkodnak, de ama hivatalokra nem is mernek vállalkozni;

3- or, hogy könyörüljön annyi ezernyi ezer hűséges alattvalóin, kik templomaiktól megfosztatván, vallásukért üldöztetéseket és liáborgattatásokat szenvedve, istenitisztelet s lelki vigasztalás nélkül, annyi veszedelem és lelki hányltódás közt élni kénytelenek (lásd a Podmanicki által elmondott beszédet, s a tartalomban ezzel megegyező kérvényt sup. j. k. 67—73. lap).