Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

57

Sáros, Gömör, Kis-Hont, Szepes, Ung, Heves, Bereg és Szabolcs vármegyékben egyet.

A Dunáninneni és túli, jelesen: Pest-Pilis-Solt, Tolna, Baranya, Fejér, Bács és Yalkó vármegyékben, a Jászságban és Kis-Kunságban egyet.

Tiszántúli, jelesen: Bihar, Szabolcs, Bereg, Ugocsa, Szathmár, Máramaros, Heves, Ivözép-Szolnok, Kraszna, Békés, Zaránd, Csongrád, Csanád vármegyékben, a Nagy-Kunsági és Hajdú kerületben, Kővár vidékén és szabad királyi Debrecen városában egyet.

Túl a Dunai, jelesen: Posony, Soprony, Győr, Komárom, Esztergom, Veszprém, Zala, Somogy és Vas vármegyékben egyet.

Mely megjelölt Superintendentiákban mivel eddig még soha sem voltak bizonyos helyhez kötve a Superintendensek, hanem az arra érdemesnek talált egyének bármely helyen működő prédikátorok közül szabadon választattak, s ők is egyik ekklésiából a másikba átmehettek: annálfogva kérik a protestánsok, hogy ő Felsége azokat a régi szokás gyakorlatában továbbra is meghagyni és tartani méltoztassék.

II. A protestáns prédikátorok a kath. klérus felügyelete és sokszor elkeserítőleg zaklató kikérdezései alól szabadíttassanak föl.

III. Mivel a protestánsok házassági ügyeit az 1647. évi 25. t,-cikk értelmében eddig folyvást a Superintendensek birálták és döntötték el, s mert az egyes esetekben irányt adó prot. elveket és szokásokat ők ismerik legjobban: annálfogva a régi szokás gyakorlatában hagyassanak meg továbbra is.

IV. Az eskü-alakzat dolgában általuk kért és ki is adott rendelet kihirdettetése kegyelmesen parancsoltassék meg.

V. A templomok és imaházak erőszakos elfoglalása szünteti essék be; a mágnások és nemesek hagyassanak meg a kastélyaikban eddig tartatni szokott istentisztelet szabad gyakorlásában, s a már eltiltottak szabadíttassanak föl a tilalom alól, s különösen a szegény adózó nép részesüljön védelemben a napi renden levő s égrekiáltó sanyargatások ellenében.

Benyújtván kérelmüket a küldöttek, nem várták összetett kézzel az eredményt, hanem pártfogókat kerestek igaz ügyüknek, s e végre fölkeresték sorba a Ministereket és befolyásosabb személyeket. így február 24. Prónai Pál és Csúzi Pál Stahrenberg grófot látogatták meg, s közölvén vele az ő Felsége elé nyújtott folyamodvány tartalmát, pártfogása és támogatásáért esedeztek; mire az körülbelől a következőket mondta: „Ámbár nem kételkedem, sőt bizonyosan tudom, hogy ö Felsége a vallás dolgában semmit sem akar a törvények ellen tenni: mindazáltal, ha a királyhoz benyuj-