Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

il.

lí. PATHAI B. JÁNOS SÜPERINTENDENS.1

1731—1739.

Kecskeméti Pál halála után Pathai János szigetszentmiklósi prédikátor és első Sénior — Ráclai Pállal egyetértve azonnal tudósította a Superintendens haláláról Sénior társait és egyszersmind elrendelte, hogy a vigyázásuk alatt levő prédikátorokkal és eklézsiákkal szavaztassanak Superintendens és — a mely hivatal még azelőtt nem volt az egyházkerületben — Generalis-Nótárius* választására, s aztán az összeszedett szavazatokkal jelenjenek meg Szabadszállásán az 1731-dik év januar 4-dik napján.

A kitűzött napon és helyen megjelentek:

Patai János szigetszentmiklósi prédikátor s a solti traktus Seniora.

Diószegi Mihály sárkeresztúri pred. és vértesaljai Senior.

1 Az eddig állandóan használt püspöki címmel nem találkozunk többé a Superintendentia régi j. könyvében. Helyette ,,Superintendens“ vagy ,,Inspector Fratrum Generális“ használtatik.

3 Az egyházkerületi-jegyzö nemléte köz volt a többi egyházkerületekkel. A gén. scribei nevezet nem volt ugyan már ekkor új az egyházi szótárban s hivatala nem ismeretlen a gyakorlati téren; mert nálunk már Paksi György püspök idejében 1639-ben a pataji synoduson megállapíttatott, hogy a procedensek a testimoniálisért 12 dnrt tartoznak fizetni a scribának, — a dunántúli egyházkerület az 1708. aug. 8-án Pápán tartott synoduson gén. scribául választotta Dobravicai Sáfrány Mihály polgárdii lelkészt és Proseniort az új püspök Hodosi Sámuel mellé; s a Tiszán túl Helmeczi István is gén. scribává tétetett 1721-ben: mindazáltal tartózkodás nélkül mondhatjuk, hogy a gén. notáriusi hivatal csakis 1730. utáni időkben lett rendszeresítve egyházkerületeinkben. A Tiszán inneniben .— bár a szathmárnémeti zsinat elhatározta, hogy a Superintendens mellett nótárius legyen — csak 1734-ben, a, Rádai Pál által kieszközölt királyi parancs folytán lett jegyző. Dunántúl az 1736. jul. 29-én Peremartonban tartott egyházk. gyűlés — határozatai II-dik czikkében — állapította meg véglegesen a főjegyzői hivatalt, mondván : „cum haec nostra Superintendentia ab ipso iíeformationis tempore nullibi in canonibus meminisset Scribae generalis neque ejus officii“, Tiszántúl szinte ezen időtájban választatott első jegyzőül tízödi János. — Átalában pedig a bodrog-keresztúri gyűlésnek köszönhetjük, hogy egyházi gyűléseink némileg szerveztetvén, I73í-től fogva a gyűlések tárgyai följegyeztettek s az okmányok úgy a hogy őrizet alá vétettek.