Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
3í bölcs igazgatását a Tiszt, atyáknak nagy alázatos folyamodással elvárom, mert ezen ő tergiversatiójuk miatt hogy valljam én a kárt igy magam? 2o. A kányái szomorú casusok közibe is implicaltattam. Onnan ezektö'l hívattatván, közikbe elmenék, kevés vagy semmi securitást, békességet pedig annál kevesebbet érhetek. Háborgattatván azért kányái eklézsia is, kölcsön tőlem — ajándékot hogy vihessenek — először egy pár aranyat kikértek, melyeket Bartha Mihály magammal együtt adott azon Tts Vice-ispán uramnak, hogy dolgaikat orvosolja és segítse. Azután is egy pár formális aranyakat a kányái reftus öregek kikértek tőlem, kiket azon ajándókbeli fávor keresésre vittek öregeik: Tollas Biró István és Kosa István hárman. Ezeken kívül a több, mellettük való költségeim közt velük Simoritornyai keserves tömlöcöt kilenc hétig s 3 napig szenvedtem s a szabadulásra 40 Rhftokat fizettem. Bécsi és pozsonyi mellettük való instántiákra magam pénzét 8 ltokat költöttem. Vetésimnek, teleltetésimnek s méheimben és portékáimban való keserves károsittatásomon kivül. És mikor kihányták volna hirtelen s maga feleségem Tengődre hordatta volna, ládából kiszedett ruházatja között iskátulástól 25 formális arany-pénzemet elejtették-e ? ellopták-e? Ilyen földig lerontó károsíttatást szenvedtem kányaiak miatt, mely kányaiak már eloszolván, más helyekben nyomorognak és bujdosnak. Én pedig eklézsia nélkül s minden javaim nélkül e miatt az ő változásuk miatt élek-e vagy halok-e? nem tudom keserűségemben. Mit tanácsol kegyelmetek sz. buzgósága? kérem a szerető Isten nevében, adja értésemre. Mert mondják csak, mit csináljak más fala alatt, — egy falat kenyérre nem viradván, az ég alatt semmi vígasztalásom nincsen. Alázatosan azért a venerabilis Superintendentiát kérem az űr Jézus nevében, ha lehetne vegyen ismét elől a sz. szolgálatban megromlottat, azon eklézsiái szent functióra, igazítván a vékony talentomocskát, a kit eddig sáfároltam, bizonyos lielyecskére s az ily fogoly és megromlott nyomorultról emlékezzenek meg a Tiszteletes Atyák. E mellett káraimat miként? seculariter-e vagy elébb ecclesiastice indítsam, és miként indítsam, méltóztassanak az eklézsiák embereire parancsolni. Mivel pedig addig is élnem kellene, ha publicatióbeli vagy más alamizsnácskát nyújt a Tiszt, és ven. regimen: a mindenható, a ki ránk néz titkon, fizesse meg nyilván. Tiszteletes Atyánknak és férfiaknak jókivánó legkisebb szolgája Szentesi Kádár András.1 1 Superint. j. könyv. II. köt. 300—309. lap.
