Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

29

Fölterjesztett panaszaikra nem nyertek vigaszt a csepeliek, s még a türelmi parancs kiadatása után is csak sok könyörgés és fáradsággal tudtak helyet szerezni templomuk, még inkább pedig paplakjuk számára.1

Mint a kort nagyon jellemző adalékot ide iktatom végül Giczey Sámuel Séniornak fentebbi panaszos jelentését bezáró sorait:

„A mi Séniori tisztemet illeti: a fent említett Ns Somogy vármegyének Marcaliban való gyűlésen megparancsoltatott, hogy mihelyt a Seniorok a vizitálásra kimennek, mindjárt meg fogassanak, tapsonyi tömlöcbe vitessenek és jószáguk contrabontáltassék; melyért a jádi prédikátor kátrányi György úr, a belső ven. traktusnak nótáriusa, midőn instált azon vármegyének viceispánja Tts Somsics Antal úr előtt, ez ezt mondotta: „meg ne merje kegyelmetek cselekedni, mert meg fogatta tik és tömlöcbe vitettetik“, - mint ezt die 20 januarii anni praesentis Jádon írt levelében nekem is értésemre adta. ügy nemzetes Antal János úr is megírta és Tek. Kenessei István uram is rnegizente, hogy várakozni kell. Ez okáért levelemet is az Úrhoz küldöttem fentemlített Tsáni Ferenc plenipotentiárius úrnak oly levelével, a melyben tömlöccel való fenyegetéssel tilalmazott, hogy urasága jószágabeli ekklézsiákban a visitátióra bemenni ne merészeljünk. Mely végett currenseimet bocsátottam az ekklézsiákhoz, hívtam őket hozzám, de hozzám jönni sem mertek, hanem leveleik által némelyek tudósítottak; és javallottam, hogy azon állapotban, melyben voltak azelőtt, a Tanítókkal maradjanak stb. És ebbéli causámat nem tudhatom immár, ha a tekintetes úr Kenessei István uram adta-e föl az ágentiára; és mit kell csinálnom, kívánom a Tiszt, atyák válaszát ez iránt is elvenni. Sokak a dolgok és panaszok, melyek sok árkus papirosra sem irattathatnának le mind könnyen. Én pedig ezekről is követem kegyelmedet Tiszteletes Superintendens uramat nagy alázatossággal, és Istennek oltalmába ajánlom, és maradok Felső-Nyéken 30 die julii Anno 1746. Kettős tiszteletreméltó tiszteletes Superintendens uramnak porhamu kenyérrel élő köteles szolgája Giczey Sámuel Senior.“

*6. Nagy-Keszi. Ma egészen róm. kath. vallású népes község Tolnamegyében. Egyházaink közt itt említtetik először, hogy tiz óv múlva végkép kitöröltessék azok sorából. A lerombolási munka 1732-ben és azzal kezdődött, hogy Marosi Mihály prédikátor az akkor még legnagyobb részben ref. vallásuak által lakott községen a pápista processiónak keresz1 Az ujraalakulási korszakból a csepeli ref. egyházra vonatkozólag 3í db (117—151. sz. a.) okmány van a fentebb jelölt kötegben.