Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
1!» „Inspectióm alatt külső Somogyságban levő eklézsiák minémű siralmas sorsban legyenek, eképen vágynak: Anno 1745 mense decembri die 7 et sequentibus T. Ns vármegye parancsolatjából citáltatván Marcaliba, megjelentek és ott az eklézsiák közül oratóriumaik kulcsának előadására kényszer ritte ttok és Prédikátoraik a sz. szolgálattól kemény büntetés által eltiltattak és mind ez ideig úgy vannak. A gyűlés után pedig Mgs főispán és veszprémi püspök Biró Márton ur parancsolatjából az elzárattatott eklézsiákba plebánusok bocsáttattak és oratóriumaikba bemenvén szolgáltának, és mellettük levő szolgabiráik által oratóriumaik elpecsételtettek. Úgy a keresztelés, temetés és egyéb Sacrum, a mint nekik megparancsoltatott az említett püspöktől, végbevitetni kezdetett. Mely eklézsiáink közül ím ezek: Som és Ságvári eklézsiák, melyek régi, dőlésben levő oratóriumuk helyén, de magasabbkábban és hosszabbkábban építettek. Mely eklézsiáknak parancsolat a T. Ns vármegyétől adatott ki, hogy mindenik a maga követét bocsássa a felséges királyi udvar és Consilium eleibe Causájoknak bemutatására és azért való instántiára. A honnan ha megengedtetik nekik, a tekintetes vármegye is megenged úgy. Túri eklézsián ez esett meg: ezen eklézsiának Tanítója is, nem különben két hallgatóival ugyanezen megnevezett gén. gyűlésre citáltatván, megparancsoltatott, hogy az eklézsiából kimenjen. De kiváltképen a megnevezett helynek földesura Lengyel Gáspár jür, a nekiek vármegyétől adatott respirium ellenére kemény büntetés alatt harmadnapot engedett Tanítójuknak, hogy közülök kimenjen, mérTha boldogult édes atyja megengedte is, az meghalt; de ő most él és soha semmiképen meg nem engedi. És az eklézsia parochia udvarába conlluálván. T. Tanítóját Ladányi Péter atyánkfiát nagy keserves jajszóval elbocsátotta. Mely említett Lengyel Gáspár úr útját vevén Pest felé, hagyta szegényeknek, hogy mig megfordul, őrizzék templomukat és parochiájukat, hogy valaki bele ne menjen; és hamar történt, hogy a kjirádi plebánus uram más két plebánusokkal és ezen uraság tiiztieivel circiter 200 magukkal rajtuk menvén, ezek pedig kívánván oratóriumukat megtartani, magukat a templom kerítésébe vették, hogy így talán jobban megoltalmazhatják; de a nagy sokaság rajtuk támadván, az udvarokból felszedett hasáb-fákkal a hegyről kegyetlenül agybafőbe hajigáltattanak. Holott szegények meg nem maradhatván, a kerítésből kiüzték-verték és sokaknak megsebesítésével oratóriumukat elvették. Más uraságok pedig Tts Horváth László úr, úgy hallatszik, hogy kívánná pártjukat fogni, hogy ezután is kisebbséget e dolog miatt ne vallana. Szólád. Ezen eklézsia és Tanítója sok ideig vexáltatott, 2*
