Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
hogy a maga lelke ő kglmét annyira meg is rettentette, hogy magát éjjel-nappal hat-hat jobbágygyal strásáltatta. Azért ő kegyelme éjszaka egy lovas szolgáját bekülclötte Vácra a papokhoz, hogy engemet fogjanak meg Kosdon, mint tolvajok kapitányát stb. A minthogy éjféltájban rajtam is jött váci Tiszttartó úr öt vagy hat fegyveres katonával és három-négy puskát is a mellemnek hozván, nagy fertelmes csúnya káromkodásokkal mint egy halálra való gyilkost vagy mint tatár rabot, úgy kötöztenek meg, nem gondolván protestatiómmal, és kocsira tevén, karjaimat erősen a kocsi oldalfáihoz lekötözték, úgy, hogy meg sem is mozdulhattam. így nagy sebességgel és sietséggel bevittek, úgy, hogy ha el talált volna dőlni a kocsi, mingyárt szörnyű halállal a kocsi bizony engem megölt volna. És még távol leven a tömlőétől, kiáltoztak mint valami poroszlók a katonák, hogy a tömlöctartó nyitná meg a kapukat, a tömlöc ajtait, és gyújtana gyertyákat, mert ime— úgymond — egy pogány nanot hozunk, szalonnás..törököt, kálvinista prédikátort, az ilyen teremtettét stb. Azért a tömlöcöknek fogházába vettetvén, másnap mint egy gyilkos ellen Consistoriurn tartatott ellenem, s midőn a papiszékre citáltattam és vitettem: vádoltattam Prépost uramtól ő nagyságától ezekkel nagy méltatlan és helytelen: 1 o. Te vagy-e az fiacskám, édes fiacskám, tatár a lelked, a ki mikor mink Rádra mentünk, azelőtt harmadnappal altemplom körül való kerteknek karóit mind levagdaltad, hogy könnyebben törhessék a katonáid, és minket megöldöshessenek ? 2o. Te vagy-e az az ember, a ki mikor mi Rádra mentünk, azon éjszaka lóra ültél és Hartyánban, Pádon, Kosdon és Kis-Vácon házankint szedted föl Cardinalis úr ő Excellentiájának jobbágyait, te rebellis! és conspiráltál ellenünk? 3o.. Te vagy-e az az ember, a ki két esztendőtől fogva az ő Eminentiája jobbágyait, kosdiakat, kis-váciakat Rádra csábítottad? Eddig azok az igaz hitre megtértek volna ám, de te nem engedted, te ámító, te csábító! Miért bocsátottad őket a rádi templomba, miért nem verted ki, te seductor! alia te seductor! 4o. Te vagy-e az az ember, a ki Pardinális úr ő Eminentiája jobbágyit megróttad és kiszedted rajtuk a pénzt a templomra, azonban a feleségednek csináltattál rajta mentét? Nil. Vay úr kért tőlem egyszer a házára való sindelyre 40 ftokat, máskor ismét 8 ftot, nem tudván hóimét és mivel fizetni a felesége bábájának szülésekor; pedig most is adós eklézsia perselyébe 6 fttal, melyet az ő kegyelme ipa kért ki kölcsön. Én nekem is adós ő kegyelme conventiómba 20 fttal és a gyermeke keresztelésétŐj; az előttem való prédikátornak is adós 40 ttjával, preceptorának 10 fttal. Hogy azért akkor nem 314
