Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

HJC JACET V1K R. D.

D. JOH. PATHAI DE BARACS.

ANR: 105. EPPÜS: 38. PAST: 75.

Obit A. D. 1729. DIE 16 JVL.

ET CON.TVNX EJVS R. MATRÓNA SVSAN, KVN NOB.

ANR. 85.

Obit A. D. 1730. DIE 2 íebr.

CONJVGATIA 75.

Gyermekei közül két esperes fiát látta: Pathai János solti esperest, ki később superintendens is lett, és Pathai Sámuelt, ki pataji lelkész és tolnai esperes volt.1 Mindkettő 1739-ben balt meg hirtelen, minélfogva a pataji egyháznak nagy gyanúja volt, hogy mivel a halála napját, január 28-át megelőző napon Patai Sámuel Kalocsán egy kanonoknál volt ebéden s hazajővén mindjárt ágynak esett, akkor adatott neki valami méreg, mely őt megölte. Mag nélkül halván meg, a földesuraság Száraz György personális minden könyvét és irományait lefoglalta és elvitette. Ekkor veszhettek el a török protection alis levelek.

1 Pathai Sámuel 1701. április 19-töl Senior volt a debreceni iskolában. 1702. junius 14-ről az van följegyezve Debrecen város jegyzőkönyvében, hogy az angol követ, Paget lord Debrecenbe jővén, három deákot vitt el magával Angliába, u. m. az iskola Seniorát Pathai Sámuelt, továbbá helybeli prédikátor Bathai K. István hasonnevű fiát és Budai Mihályt. — Pathai Sámuel is írt latin verset a Szilágyi Márton tanár halálára 1700 januárban szerkesztett „Honor Posthumus“-ba.