Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
281 Midőn mindezek épen véget értek, a budai vár parancsnokának két küldöttje jelent meg a templomban, kik a gyűlés tagjait emberségesen köszöntve, főnökük nevében megkérdezték: lo. Kicsoda nevével és hatalmával gyüjtetett össze a Synodus? 2o. Kinek engedelmével? Ezen kérdésekre a Synodus atyái azt a feleletet adták, hogy az ilyen Synodusok a királyok engedelmével s az 1608. évi törvények oltalma alatt szoktak mindenkor tartatni. Minekutánna a követeknek ez a felelete írásban kiadatott s valami csekély ajándékocskával is kedveskedtek nekik az atyák: azok békességgel eltávoztak s a gyűlés is — miután még a baranyai atyafiak a sz. zsinat nevében megintettek — berekesztetett. Ez volt Patai János életében s azután is még évtizedekig az utolsó generalis Synodus. Az 1714/15-dik évi országgyűlés 30. és 31-dik cikkelyei több rendbeli megszorító intézkedések mellett megtiltván a protestánsoknak a király tudta és beleegyezése nélkül bármi néven nevezett nagyobb egyházi gyűléseknek tartását: ettőlfogva a dunamelléki egyházkerület ha tartott is gyűlést, az nem úgynevezett generalis Synodus, melyet korábban az egyházkerület egyeteme képezett s melyen az összes lelkészeknek kötelezettségszerűleg meg kellett jelenniük, hanem csak szűkebb körű összejövetel volt, melyen a püspökön s 1731-től fogva a generalis-notáriuson kívül egykét Sénior és Assessor jelent meg. Ily szűkebb körű gyűlést tartott az agg püspök 1725-ben. Ekkor a halomra szaporodott ügyes-bajos dolgok eligazíthatása céljából, s főkép pedig, hogy a püspöki hivatal terhét gyenge vállairól letehesse, báró Szeleczky Márton pestmegyei alispántól engedélyt kért valamelyes gyűlés tartására, a ki meg is engedte a gyűlésnek Patajra ápril 8-ára való összehívását, de oly feltétellel, hogy azon a megyétől két deputatus jelen legyen, kik minden dolognak folyamatát lássák és hallják, — a gyűlés jegyzőkönyve pedig a megyére felküldessék. Meg is jelent Bencsik László szolgabiró és Borsovics Zsigmond megyei esküdt s az ő jelenlétükben a szokott istenitisztelettel — melyen Őri Pál körösi másodprédikátor szónokolt 111. Mos. X : 35—36 versről — megkezdődött a gyűlés. Főbb tárgyait képezte most is a canditátusok vizsgája és fölavatása, a házassági ügyek elbírálása és intézése, melyben a megyei küldöttek is résztvettek véleményeik lelkiismeretes nyilvánításával, — s végre a prédikátorok elhelyezése. Ezek elintézése után a nevezettek küldetésüknek bevégződését jelentve, emberséges köszöntéssel eltávoztak s a megyénél mindenről referáltak.
