Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

271

fiatal korában papnak neveltetett, meg voltak térítői szenvedélyei s Magyarországon még 1683. előtt a mi diadalt igyekezett aratni, nem hadvezérei, hanem a püspökök és szerzetesek által vélte elérhetőnek; 1683-ban pedig innepélyes fogadást tett sz. István templomában, hogy Magyarországon 800 elpusztult templomot fog újra építtetni a rom. kath. egyház számára.1 2 A török kiűzetése után a hódoltsági területen széles mezeje nyilt a hitterjesztésnek s valóban Lipótnak első gondja volt, hogy a visszahódított területet a róm. kath. egyháznak foglalja le és adja át. Úgy vélte, hogy hódításai nyomán Magyarországot méltán tekintheti hódított tartománynak s e szerint maga szabhat neki törvényt. A hódoltsági területen nem akart protestánsokat szenvedni meg}

A magyart tipró s irtó emez uralkodói akarat kipróbált gyors szolgát és kegyetlenségig kész végrehajtót talált az ország prímása, Kollonics Lipótban, amaz iszonyatos emberben, a ki fanatikus elveinek a törvényt, a király esküjét, az ország nyugalmát, a nép jóllétét alárendelni nem iszonyodott, s a ki, hogy eretnekségben születése bűnét jóvá tegye,3 valamint maga egy neophitának vakbuzgalmával serénykedett a protestánsok üldözésében és egyházi javaik elfoglalásában: úgy alantas püspökeit is hasonló tevékenységre hívta föl és serkentette.

Nem kellett nekik sok serkentés. Róma disciplinái a magyar haza nevét összeveszítvén szívükben a római egyház nevével, mint a múltban már annyiszor, úgy akkor is a haza, a nemzet legszentebb érdekei ellen esküdve, szórólszóra átvették és a legszívtelenebb kíméletlenséggel folyósították Pázmán Péternek 1618-ban a főpapok gyűlésében tett azon indítványát, hogy „immár nem kell tovább halasztani az eretnekek kigyomlálását, mert jobb ha az országot a farkasok és rókák lakják, hogysem mint az eretnekek“,4

Tolnában és Baranyában a pécsi püspök Radonai Mátyás dühöngött, mint ordító oroszlán harsánykodva a szegény reformátusok ellen: „Elhitessétek magatokkal, ha mindennap én nekem huszonöt köböl aranyat adnátok is, még sem szenvednélek el az én püspökségem alatt. Mert azt mondom, hogy az ökör, szamár és minden repeső és vízi állatok, sőt a pokolbeli ördög hamarább nyer örökéletet, mint egy kálvinista. Annak pedig, a ki igaz római keresztyén nem akar

1 «Leopold dess Grossen Leben und Tliaten.» 139. 1.

2 Salamon F.: «Magyarország a törökhódítás korában» 444. 1. Károlyi Árpád: «Buda visszafoglalása 1686-ban.» 135. 1.

3 Apja, Kollonics Erneszt gróf lutheránus volt. Ladvocat: «Hist. Dictionarium » IV. 302. 1.

1 Horváth M.: «Magyarország történelme.» 1872. V. 180. 1.