Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
27 A rom. katholikus főpapok, az evangeliomi vallás eme természetes ellenei, s a hol és mikor lehetett, mindenütt és mindenkor üldözői, már csak mint nagy birtoku földesurak sem maradhattak meg a török alatti vidékeken. Egyházi és világi magas állásuk, érdekeik pedig a török ellensége, a magyar király s majd egyszersmind német császárhoz kötötték, s a mellette működésre és tartózkodásra utalták őket. Majd másfél századig jóformán még lábukat se tehették a hódolt részekbe, minélfogva hatalmuk és befolyásuk még jobban csökkent ott mint a kódolatlanokban, s még kevesebbet tehettek a prot. vallás terjedésének gátlására és saját hitfeleiknek a hitben erősítésére, mint emitt. A török pedig ha dúlt és rabolt is, de erővel nem téritett. és habár épen a vallásbeli s nem a nemzeti különbség volt forrása mindama sanyaruságoknak, melyekkel a keresztyént nyomorgatni feljogosítva érezte magát: vallásüldöző még sem volt. Meghagyta és elszenvedte a keresztyének — szerinte — hiábavaló szokásainak nagy részét s vele a keresztyének kádiját is. Érdekes világot vet a vallás dolgának a török alatti állapotára, a miket gyalui Torda Zsigmond 1546. deczember 25-én Eperjesről ir Melanchtonnak : „Tudd meg, hogy a török igazgatás alatt szabadon hirdettetik az evangeliom elannyira, hogy az Isten különös gondviselésének lehet tartani, hogy megengedte ennek a résznek a barbarusok általi elfoglaltatását; mert jóllehet az erre való lakosok testiképen szolgálnak, de bizony nekik nagy mértékben tündöklik az evangeliom és teljes szabadságban él az ő lelkűk, melyet a mi királyaink, ha ezen részek hatalmukban volnának, tüzzel-vassal akadályoznának. Abádi Benedek, a ki szép tudományu és fedhetlen életű ember, és a ki ezelőtt esztendővel ordináltatott Wittenbergben, Szegeden — mely a Tisza mellett leggazdagabb és népesebb város — mind az iskolában, mind a templomban a basa előtt nagy kedvességgel tanit annyira, hogy a minap egy disputatio alkalmával1 a basa hallgatást parancsolt a barátoknak, kiket úgy néz mint megannyi Móriókat és megfenyegette őket, hogy ha csendesen nem viselik magukat, rövid nap a városból kihányatja, a mint én ezt hírből hallottam, de nem sokkal 1 E disputatióról a szegedi franciskanus barátoknak 1562-ben adott engedély-levélen, melynél fogva az 53 óv óta kezeik közt levő templom birtokában továbbra is meghagyatnak, hogy benne hiábavaló szertartásaikat és üres szabályaikat gyakorolhassák — egy később kom jegyzet ekként emlékezik: „literae a tempore disputationis de ecclesia Originale. Haec autem disputatio erat coram Kadi Abdran, coram Ahmet, coram Mellemet Testes autem Szegedienses erant sequentes: Koncsi Rosa, Balog András, Horvát Adám. Haec autem fuerunt facta anno 15í5.> (Török-magyarkori tört. emlékek. II. 286. lap).
