Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
25i> közöket nem avathatják, hanem cedálni kell praetensiójoknak, és akkor egész jövedelme a Praesidiariusoké leszen; úgy mindazáltal, ha mikor a bellica cassábúl nem obtineálhatnák rendes fizetéseket, mindenkor a korcsma jövedelméhez lehessen recursusok fizetésük obtineálásáért az felül megirt mód szerint. Melynek nagyobb bizonyságára és állandóbb voltára nézve adjuk ezen compositionalis levelünket az egész Praesidium képében. Datum in confinio Szolnok die 5o mensis Április Anno Dni 1705. Bertóthy István. Kürthy Imre. Bajsai András gyalog-főhadnagy, Árokszállási György vicehadnagy.“ Anno 1705 die 30 máji Tts Nzts vitézlő Bertóthy István szolnoki főkapitány uram szerelmes házastársa Nzts Váradi Erzsébet asszony conferált a szolnoki eklézsiának egy úrvacsorájához való testszín selyemmel s aranynyal-ezüsttel varrott szép keszkenőt, kiért az úr Isten ő kglmét áldja meg. Anno 1705 die 3 junii fogadta meg az eklézsia scholamesternek T. Szállási Jósef uramat a jövendő szent Györgynapig, kinek esztendei fizetése e szerint következik: lo. Készpénz ungaricales fi. 12. 2o Buza Cubuli Nro 6. 3o. Egy kősó Nro 1. 4o. Sertésért 11. 2. 5o. Fagygyú Nro 10. Fűtőre minden külön-kenyeres gazda 8 kéve nádat tartozik adni; ételfőzésre pedig az eklézsia közönségesen 4 szál fenyőfát. Gyermektanításért az ő érdemek szerint didactrummal tartozik az gyermekes gazda. Anno 1705 die 10 mensis Junii Nzts vitézlő Szappanos István uram, kglmes urunk ő fejedelemsége egyik gyalogezerének, ki mostan Szolnok végvára oltalmazására ide commendéroztatott, főkapitánya adott ajándékul az eklézsiának egy úrvacsorájának kiszolgáltatására építendő és csinálandó pohárnak megaranyozására egy massába öntött db aranyacskát, mely is egy aranynyi nehézségű. Eodem die Szőllősi Mihály uram, kglmes urunk szolnoki mészárosa adott és conferált azon megmondott pohárnak elkészítésére egy császárverette német ftost. Jóllehet — a mint feljebb protocolláltatott — templom épületire nézve bocsátottuk vala ki eklézsiánknak két tagját bizonyos instantiánkkal a keresztyén eklézsiákhoz, hogy valamivel segíttethettük volna magunkat, egyik exmittált emberünk a már feljebb megírt helyekből bizonyos collectát hozván; a másik emberünk pedig, a ki Erdély felé ment, semmit sem hozott, sőt közönséges híre úgy foly, hogy az útban valahol Erdélyben néminémű tolvajoktól megöletett volna. Melyre nézve mivel szándékunk az volna, hogy a templom építtetéséhez hozzá foghatnánk: azért elvégeztük újonnan, hogy eklézsiánknak égyházfia újonnan kimenjen, a mely eklézsiák elmaradtanak megsupplikálni és azon collectát is kezéhez venni,
