Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
251 nibus. Praesentes visuris, lecturis, vel legi aut publicări auditis, ac suae Serenitatis Principalis fidelităţi subjectis salutem et servitiorum meorum obligatissimiorum semper recommendationem. Adjuk tudtára mindeneknek, valakiknek illik, ez levelünk rendiben: minthogy nagyobbrészint megnyomorodott édes hazánk lakosai általlátván fennemlített kglmes Urunknak ez megnyomorodott és az idegen nemzet által régi virágzó állapotjától s szabadságától megfosztatott magyar hazának s édes nemzetünknek azon elrontott szabadságának és törvényeinek helyreállítására nézve szenteltetett istenes hadakozásainak célját, mi is a többi között örömmel tapasztaltuk ebben, hogy felyül megírt Szolnok végházában ezen reformata religión levő' jó Istenünknek kevés számból álló seregecskéje már megemlített kegyelmes Urunknak resolutiója szerint szokott istenitiszteletünknek végbevitelére és helyreállítására nézve immár arra rendeltetett Prédikátorunkat behoztuk, ki által gyarló tehetségünk szerint Ecclesiánk bevett szép rendtartása s szokása szerint Istenünknek tiszteletét naponkint gyakoroljuk. De mivel minden jóakaró urainknak s jó atyánkfiainak jó emlékezetekben vagyon, ezen megmondott helységben még ekkoráig részünkről az istenitisztelet nemhogy megengedtetett volna, de édes hazánk s nemzetünk szabadságának vellicatiójával atyankßainak még lakásra, való szabadság sem adattatott. Melyhez képpest ezen helyben mostan vevén Istenünk tiszteleti eredetét, és miként a növedékeny gyermek naponként nevekedést kívánván, teljes tehetségünk szerint magával hozván keresztyéni hivatalunk is annak nevelkedését s gyarapodását jóllehet segíteni s promoveálni igyekezzük ugyan, de mivel mind erőtlenségünk s mind pedig gyülekezetünk kicsiny volta annak általunk leendő előmenetelit késedelmezteti, nem lévén arra való alkalmatos templomunk s a szent sakramentomok kiszolgáltatásához kivántató rendes eszközeink, és nemhogy ezeknek megszerzésekre s reparátiójára volnánk elégségesek, de prédikátorunk subsistentiájára is alig lehetünk alkalmatosak, az mostoha idő akadályozván bennünket. Kire nézve felül megirt minden igaz jóakaróinkat, városi és falusi becsületes lakosokat, fő- és vice-bíráit s hites tagjait levelünk exhibeáló becsületes atyánkfia vitézlő Debreczeni Ferenc által találtuk meg, kérvén becsülettel arra, hogy maga előtt viselvén keresztyéni hivatalát, Istenünkhöz való buzgóságát, az felül megírt isteniszolgálatban levő sok fogyatkozásainknak sublatiójára kiki tehetsége szerint illendő adakozását hozzánk mutatni és maga templomában az közönséges gyülekezet előtt bevett szokása szerint publicáltatni ne sajnálja, várván Istentől szép adakozásának, keresztyéni
