Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
237 tétessen a kálvinistáknak, s azon közben az egymáshoz való békességet eszközölje. (151. sz. Elenchus 1. és 2. p.) A hazai viszonyok azonban ekkor már olyanok voltak, hogy a fejedelem legjobb akarattal sem volt képes a feldúlt békét helyreállítani. Az egri püspök utasításai folytán a lóm. katli. papok mind több-több boszantással léptek föl a kálvinisták ellen; a mint pedig a török uralomnak vége lett, a régi, gazdag és fényes gyöngyösi egyház teljes feldúlatása is csakhamar bekövetkezett, melyet a pesti Gommissio jegyzőkönyve következőleg örökített meg: „Ha szinte az 1681. évi XXVI. t.-czikk jótéteményéből ezen (Heves) vármegyében az összes létező evang. templomok, melyeknek az említett időben tettleges használatában voltak az evangélikus lakosok, ezek birtokában meghagyandónak, s általuk jövendőre is megtartandónak és bírhatónak határoztatott: mindazáltal ezen és hasonló törvényczikkeknek, valamint az ország világosan kijelentett intentiójának ellenére a gyöngyösi templom, melyet az ottani helv. hitv. lakosok építettek az 1653-dik évben, s melynek, valamint az általuk épített papiaknak és iskolának használatában a nevezett évtől fogva, s az 1681-dik évi diaeta alatt és után a következő években 1687-ig megmaradtak —, az 1688-dik év május havában1 Ns. Almási János szolgabíró és Sőtér Ferenc által a gyöngyös-melléki falukból becsődített róm. kath. parasztok és fölfegyverzett helybeli polgárok segítségével elfoglaltatott, mely alkalommal nevezett evang. lakosok, bajukat Istennek panaszolva, nyugodt nézői voltak az erőszakoskodásnak. A templommal együtt az iskola és papiak is, miután az eklézsia prédikátora, az iskola rektora, 26 tógátus deák s a tanuló-gyermekek belőlük kiparanesoltattak —, elvétetett, s úgyszinte az egyháznak minden egyéb javai is, melyek vagy egyes buzgó pártfogók által adományoztattak, vagy pedig a gyülekezet tagjai által saját pénzükön és szorgalmuk által szereztettek, s az elvett javak részben a plebánusnak, részben a jezsuitáknak adattak. Sőt megfosztattak még temetőjüktől is, és kénytelenek voltak halottjaikat házaik udvarában, kertjében, titkon az éjjeli órákban minden szertartás nélkül temetni el.“ Az 1698-dik évben a városi tanács belátván e temetkezési módnak alkalmatlan voltát, s egyetértve Ország Pál alispán, Almási János szolgabiró és Almási András plebánussal, megintette és kényszerítette a reformátusokat, hogy a plebánussal egyezzenek ki. A kényszerítés eredménye a következő egyezség-levél: 1 A kecskeméti traktus régi j. könyve 1667. május 25-én, Orbán napján történtnek mondja a foglalást.
