Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
228 Ezen mobilíseken kivül a mely más mobilissek még elmarattanak, nem különben a harangokhoz — ha hol föltalálják — hogy hozzá nyúlhassanak, facultas adatik. Actum in Oppido Gyöngyös die 10 mense 9-bris 1705. Feja János mpr. (L. S.) Okolicsányi Gáspár mpr. (L. S.) Kántor István mpr. (L. S.)“1 Bár mindazt, a mitől jogtalanul megíosztattak, nem nyerhették is vissza, helyzetük egy időre kedvezőbb lett, mert szabadon gyakorolhaták isteni tiszteletüket s rendes prédikátort is tarthattak. Szováthi János mint j.-berényi prédikátor jelent meg 1713-ban a körösi synoduson. E nyugalmas állapot azonban csak az országos zavarok idejéig tartott, s a mint vége lett a szabadságharcnak, újra és egész erővel kitört ellenükben az üldözés, prédikátoruk eliizetett, a közönséges istenitisztelet tartás betiltatott, a kath. plebánusnak — kinek szolgálatjával nem éltek — a stólát megadni kényszeríttettek,á — s csak évek múltán — 1725-ben — és hosszas könyörgésre engedtetett meg nekik a levita tartás és Oratorium építés. Az üldözés közben nagyon megfogyott ref. hivek vigasztalására és hitben erősítésére olykor-olykor ellátogattak hozzájuk a Traktus Seniorai; azonban az ily látogatás nem volt minden veszély nélküli, mint ezt Ölvedi András tapasztalni volt kénytelen, ki 1743-ban az általa végzett canonica visitatio alkalmával, Miskolczi János visitator társával Jász-Berénybe is betérvén, midőn a helybeli plebánus ezt megtudta, börtönbe akarta őket vettetni s ott tartani, míg az egri érsektől — kit a látogatásról értesíteni szándékozott — utasítást nem nyer a további teendőkre nézve. Ölvedi András és társa csak úgy kerülhették ki a bebörtönöztetést, hogy a református hivek előkelőbb tagjai léptek föl mellettük, állítván, hogy nem egyházat visitálni. hanem csak keresztül utazni akartak Jász- Berényen, de rájuk esteledvén, útjokat nem folytathatták tovább, s a helybeliek csak emberbaráti és keresztyéni kötelességüket teljesítették, midőn őket szállásra befogadták ésvacsorával ellátták. A plebánus ezúttal engedett, de kijelenté, hogy az idő fogja megmutatni, mit lesz teendő jövőre, ha az egyházlátogatást ismételni fogják. És csakhamar ismételték, mert — mint a superintendentialis régi jkönyv mondja — 1744 január 11-dikén a canonica visitatio végrehajtatott, séd Pleba.no inscio. Olykor-olykor a számkivetett prédikátorok közül is elvetődött hozzájuk egy-egy, s épen egy ilyennek befogadása okozta 1760-ban a szerencsétlen egyháznak végveszedelmét. 1 Dunam, egyházkerület levéltára Be, be, B csomag. 5 Pesti Comin. jkönyve I. kötet 505. lap.
