Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
226 azt akarván megmutatni, minthogy ezelőtt sem volt mi értünkre soha afféle borárultatás vagy korcsmálás az mi prédikátorunk hatalmában,1 szabad jóakaratunk szerint arra kötjük s kötöttük magunkat ez levelünk erejével, hogy soha ennekutánna mi sem ez mostani prédikátorunknak, sem jövendőbelieknek az katholikus Plebánusok praejudiciumára semmi úton-módon bort áruitatni nem engedünk és arra hatalmat nekik nem adunk, sem most, sem ennekutánna, hanem az katholikus atyafiak ő kglmek maradjanak az előbbi mód és rend szerint való borárultatásban, kiben mi is nem akarjuk ő kglmeket semmi lett okon megháborítani. Hogyha pedig ez felyiil megírt dolgokhoz mi vagy maradékink magukat nem alkalmaztatnák és ellene cselekednének : tehát az, kik ebben interessátusok lennének, külön-külön 12 írton maradjanak, melyet ezen fassionális levelünk erejével toties quoties absque omnibus Juridicis remediis az, kinek illik azoktól mi magunkon vagy maradékainkon exequáltathassák. Mindezekről mindkét résznek jövendőbeli cautelája végett bírói és hiteles pecsétünkkel erősített levelünket Pálmester és protonotárius által kiadattuk. Dat. Pozsony nov. 5. 1659. (P. H.)2 A jászberényi ref. egyház az 1688-dik évig állott fenn. Ekkor, mint a pesti commissio prot. tagjainak az 1721 júniusi ülésben beterjesztett panasz-jegyzőkönyve mondja: „A templom, melyet sokkal azelőtt maguk építettek, a földesúr, u. m. Eszterházi Pál magyarországi palatínus parancsolatjából elfoglaltatván, leromboltatott; alkatrészei gróf Eszterházi Sigmond jelenlétében széthányattak és részben megégettettek, részben a barátokhoz hordták azokat; — a szent-eszközök elvétettek, valamint a ref. lakosok által szerzett harangok is, s ez utóbbiak Budára vitetvén, a jezsuiták használatába adattak. A helv. hitV. lakosok által szerzett s a prédikátor használatában volt szántóföldek és rétek egyéb javakkal együtt,3 mint p. o. a községi malomból a prédikátor által élvezett harmad, lefoglaltattak s nem is adattak többé vissza“.4 E szomorú napokban Halászi Mátyás volt a prédikátor, ki — mint a kecs1 Az 1766-ban eszközölt kihallgatás tanúi egyértelmüleg vallják 5 pont alatt: «Volt szabad helv. Confession levőknek minden esztendőben kiárultatni egy teher bort; malomból minden héten szombati őrlésnek — az, ki papokat illeti — harmada járt prédikátor jóknak.» Egyliázk. levéltár J. köteg. 26. sz. 2 Egyházk. levéltár Be, be, B köteg. 3 1612. jul. 11-én Eszterházi Pál consensusát adja, hogy azt a malomhelyet és ahoz tartozandó rétet, melyet Poroszló István hagyott a jászberényi és gyöngyösi calvinista egyházhoz, együtt bírhassák. Az engedélylevél n. ott. 4 Pesti comm. j.-könyve I. k. 166. lap.
