Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
211 1562-ben Meliusz Péterrel és Ceglédi Györgygyel együtt fáradozott Szegedi Kis Istvánnak török fogságból kiszabadításán.1 1646-ban Kőrös város 1 ft 50 dnt ad a fegyverneki prédikátornak. Lampe is emlékezik az ottani ref. egyházról s a kecskeméti Séniorátusban sorolja elő. A törökvilág végén a község teljesen elpusztult épen úgy, mint a hozzá nem messze feküdt Varsány város és ref. egyház, melynek díszes és műbecscsel biró úrasztali kelyhét a vezsenyi egyház őrzi. *2. Göd, Ma részekre szakgatott, s előbb a gödöllői uradalom részét képezett nagy puszta, mely — mint ezt Bél Mátyás is különösen kiemeli — a mult század elejétől a váci országos hirű barom vásárok helyéül szolgált térés legelőivel, s a környék népe tudatában a múltból csakis mint ilyen foglal helyet. Pedig hajdan szinte falu volt, még pedig egyike a pestvidéki legrégibb falvaknak. 1271-ben V. István király, Wza fia Péternek Göd, Szecső, Kartal és Keszin levő minden birtokát a nyulszigeti monostornak hagyományozza.2 1540-ben a király Szécsi István halála után Göd és Szód falvakat Pestmegyében Ormosdi Székely Magdolnának, Thurzó Elek nejének adományozza.3 A török kincstári Defterekben 1559-től mint adózó község 20 házzal szerepel. Pongrácz püspök 1675-ben az eretnekekkel vegyes lakosú községek közt említi, s fennállott még 1683-ban is, mert Musztafa Cseri basa a több községek közt a gödi biró és esküdtekre is ráir, hogy úgy nyissák föl szemeiket, hogy a szegény szekeres legények éhei halnak meg a táborban.4 Ezután nyoma vész községnek és ref. egyháznak. 1684-ben Lotharingi Károly fényes győzedelmet nyervén Párkánynál a török fővezér seregén, s ez Budavárba visszavonulva, midőn megvert hada maradványaihoz csatolá a váci őrséget is: ez előbb az itteni várat, — hogy hasznavehetetlen legyen, — légbe röpítette, s aztán a várost a környék helységeivel kegyetlenül kifosztotta és fölperzselte. Hihetőleg ekkor pusztult el Göd is, mely közel Váchoz, a Pestre vezető út mellett nsvén, nagyon is útjába esett a veresége miatt bőszült hadnak. Az 1690-ki összeíráskor a végkép elhagyott helyek közt említtetik; az 1695-iki portaigazításkor pedig már nem is tétetik róla említés. A község rombadőlt templomának helye ma is tisztán fölismerhető az országút mentén, s a domb, melyen egykor állt, templomdomb nevet visel. *3. Keresztúr (Rákos). Ma vegyesen tót-német és magyar ágost. hitv. és katholikus nép által lakott község. A törökuralom végén elpusztult, s 1690-ben elhagyott helyképen 1 Tót F.: Túl a tiszai püspökök. 60. 1. Lampe: 248. 2 Nagy Imre: Hazai oklevéltár. 61. lap. 3 Pesti Fr.: Magyarország helynevei. 57. 1. 4 Hornyik I.: Kecskemét története. II. k. 383. 1. 14*
