Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

talás azonban csak 1787-ben jött meg számukra, a mikor ismét anyaegyházzá alakulhattak.

*1. „Anno 1654 die 5 maji. Én felső Bányai János tettem fogadást a becsületes Püspök uram előtt Patain, ki annakelőtte magamat s keresztyén felebarátaimat megbántottam undok részegségemmel, melyért hűtőmet, kezemet is adtam ő kegyelmének a böcsiiletes uramnak, hogy ennekutánna se magamat, se másokat magamviselésével meg nem botránkoztatok és semmi részegítő italt nem iszom.“

*2. Föveny. Végképen elpusztult egyház és község, de nem azonos a táci ref. egyházhoz jelenben tartozó Föveny leányegyházzal, mert ez a puszta a Zichi család nagy-lángi uradalmában csak a folyó században keletkezett, s a mai népes puszta helyén 60 évvel ezelőtt még csak egy csőszház és gulya-akol állott. Hogy azonban a régi Föveny község és egyház Tác mellett létezett, ez kétségtelen. Ugyanis:

Tác és a mai Föveny között — mindegyiktől mintegy két kilométer távolságra — van egy emelkedett hely; a föld felszíne egyenetlen, horpályos, mint a minő rendszerint az elpusztult községek helye. Itt állott szóhagyomány szerint a régi Fövényes. Bizonyítja ezt az is, hogy a jelzett helyen, midőn az nehány évvel ezelőtt termelési művelet alá vétetett: a föltörés alkalmával több, egymástól egyenlő távolságra épített házak alapozására találtak. Állítólag megtalálták a templom helyét is. Valószínűvé teszi e föltevést az, miszerint a meglehetős nagy területen feküdt épületnek alapozásából szép, faragott köveket fejtenek ki, míg a többi romok alapjában csak bányában fejtett szabálytalan kövek találhatók. Fölismerhető az elpusztult községhez tartozott temető is. Nevét a község a talaj minőségétől nyerte, moly legnagyobb részben homokos, fövenyes.

Mikor és miképen pusztult el Fövényes? e kérdésre teljes határozottsággal nem tudok válaszolni, de talán nem tévedek, ha azt vélem, hogy az elpusztulás ideje Székes-Fej érvár visszafoglalásával és a török uralomnak a dunántúli részekben megszűntével kapcsolható össze: Székes-Fejérvár sáncai és erődítményei ugyanis kinyúltak egész Fövényesig; ez volt a várnak déli irányban legmesszebbre kitolt erődítvénye, uralva az akkor még lápos, ingoványos Sárrétet. Nagyon valószínű tehát, hogy Fejérvár ostromlásakor a támadók Fövényest összelődözték, fölégették; vagy föltehető az is, hogy maguk az ostromlottak pusztították el. A lakosok a közelfekvő falvakba költözködtek, jelesen: Abára, Soponyára, Tácra stb. A táci egyház régi anyakönyvében már a XVII. század végén találkozunk fövenyi Szabó, fövenyi Kis, Fövenyi György stb. nevekkel, mely körülmény a beköltözés ténye mellett bizonyít s ma is vannak többen a ref. hívek közt, kik a „Fövényi“ elő