Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
19 Ismeretes az a hosszas s a hazának annyi bajt okozott torzsalkodás, melyet a nemesség zömét magába ölelő nemzeti-párt hivei, a németek eltávolítását követelve, a királyi udvarral folytattak; mi közben mig egyfelől kérkedve és tüntetésszeriileg hangoztatták a maguk igazhitüségét és a pápai székhez való tántorithatlan ragaszkodásukat: addig másfelől mint iszonyú ragályt, kegyetlen dögvészt emlegették folyvást amazok lutheránusságát; nemcsak, hanem fanatikus dühök nem egyszer nyilt ellenszegülésre és kíméletlen kitörésre is ragadta őket. így, midőn a király egyik Mária-ünnepen tanácsülésre hivta őket, a helyett hogy megjelentek volna, visszaizenték, hogy ők még nem lutheránusok, s annálíogva Magyarország patronájának ünnepét most is meg akarják tartani.1 * Majd midőn a királyné udvari papja, Cordatus, egy Ízben a pápa és bibornokok ellen beszélt: ezen annyira felinduitak a pápista érzelmű urak, hogy minden tekintet és tartózkodás nélkül adták egyszer s mindenkorra értésére a királyi párnak, hogy a ki a szentszék ellen szólni merészel, még az ő szemük láttára is fel konczoljá k.2 S a fanatismussal ölelkező gyűlölet szólal meg az 1523-dik évi ápril 24-diki budai országgyűlés 54-dik czikkében, melyben felhívja a királyt, hogy „0 Felsége, mint katholikus fejedelem, minden lutheránusokat, s azok pártfogóit és követőit, mint nyilvános eretnekeket s a szentséges szűz Mária ellenségeit halállal és minden javaik elvesztésével büntesse.“3 A lutheránusok ellen hozott ezen országgyűlési határozat azonnal foganatba is vétetett. Grynaeus a dominikánus szerzetesek által bevádoltatva, Ország János váci püspök eszközlésére fogságba vettetett, de a honnan nemsokára némely főurak s nők közbenjárására kiszabadulván, reformátor társa Winshemius Viddal együtt az országból kiutasittatott. S ugyanezen időtájban György budai könyvárus az általa árult reformátori könyvekkel együtt elevenen megégettetett. Még nyíltabban és türelmetlenebbül látjuk kitörni ama gyűlöletet az 1524-dik évi Mária születés napján (szeptember 8.) tartott Conventnek a király elé terjesztett kívánalmai első pontjában, midőn a megyék küldöttjei megölési fenyegetések közt követelték, hogy úgy a maga, mint a királyné mellett levő németeket kergesse el, „mivel ők afféle emberekkel — mint lutheránusokkal — nem akarnak összeőgyeledni, s fsten és az apostoli szentszék előtt — melynek annyi segélyével 1 Monumenta Vaticana. Budapest 1884. 136. lap. 3 U. a. 23—24. lap. 3 „Omnes Lutheranos et illorum fautores, et factioni ipsi adbaerentes tanquam publicos haereticos, hostesque saoratissimae virginis Mariae, poena capitis, et ablatione omnium bonorum suorum, Majestas Regia, veluti catholicus princeps, punire dignetur.“ 2*
