Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

A kecskeméti Synodus számos házassági ügyet is tárgyalt és igazított el, melyek közül tárgyuknál fogva megemlítem a következőket:

1- ür. Csontos'Tamás felesége Erzsébet, convicta adulterii, kádia előtt elvált urától, divortionálist kér.

2- or. Fodor Benedek Csabán, vén ember, hitehagyott és gyilkosság bűnével vádoltntott és convincáltatott feleségét tőle elvetette; mi is approbáltuk kívánságát, de öreg ember lévén és ad novas nuptias nem aspirálván, mi előlünk ablegaltuk.

3- or. Csabán lakozó Nemes György leányának Annának ura Vincze István törökké lett, mely három rab bizonyságokkal megbizonyíttatott törökké lőttnek és az asszony divortionálist kér.

4- er. Peöreös Mihály fia Miklós, Szadán lakozó, impotentia accusatas et conprobatus, mivel magnum periculum subest, itaque judicio nostro absolvuntur. Neve az menyecskének Kerepesen lakozó Tzigler István leánya Katus.

5- ör. Bicskén lakozó Molnár Balázs két feleségével vádoltatván, excommunikáltatva előlünk ablegáltatott.1

Pathai Sámuel az 1652-dik év július havában Duna-Földváron partialis synodust is tartott, melyből három érdekes s a kort nagyon jellemző levél maradt reánk, a mit az atyák a szomszéd püspökökhöz Írtak. Jelesen e gyűlésből feleltek a dunántúli sénioroknak Paksi György püspökhöz az előző évben küldött s már közlött levelére, ekképen:

„Venerandissimo ac Clarissimo Dno Emerieo Gaál, Theomystae orthodoxae exerciţ. Veszprémiensis.

Az Úr Isten kegyelmét és lelki békességet kívánjuk kegyelmeteknek.

Martins 12-én 1651 Veszprémben celebráltatott particulars conventusának alkalmatosságával ide hozzánk küldött levelére kegyelmeteknek nem resolválhattunk mindeddig is, minthogy a mi társaságunknak némi-némű sorsa lőtt legyen néhai méltóságos püspökünk tiszteletes Paxi György urunk (ki immár az Úrban megboldogult) elmenése miatt, kegyelmeteknek nyilván lészen és vagyon is. Mostan annakokáért Isten engedelméből és kegyes gondviseléséből bizonyos faciesben lévén kicsiny seregünk, kegyelmeteknek kezünknél hűséges őrizettel megtartott levelére készek

1 Az elválasztó levelekért (literis divortionalibus), a mint azt az 1639. évi pata.ji synodus is meghagyja, mondván: „a divortionalis causától járó 2 írtból elengedhet az ekklézsia, de 1 tallérnál alább ne menjen“, — különféle dijak lettek fizetve. így p. o. Szentmáitonkátán lakó Csomós Tamásné Erzsébet 1 irtot, körösi Csorba György 1 írt 50 dénárt, kecskeméti Nagy Mihály 1 tallért, omsósi Hegyi István 2 írt 25 dénárt fizetett; s úgy látszik, hogy az utolsó volt a szokottabb díj, mert tizenhat egyén közül tizenegy ennyit fizetett. Lásd Simándi codex 205. lap.