Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
14t kath. építmény czimén — a templomot. A ref. vallás kiirtása azonban a megindult Rákóci-féle szabadságharc folytán s idejében megakadt nehány évre, de 1710. után újra lolytattatott. 1720-ban még feles számmal lehettek reformátusok, mert a pesti Commissio elé benyújtott panasz-jegyzékben Némedi érdekében is emeltetett szó.1 * Utolsó prédikátora Papi János volt. Megmaradt Úrasztali kelyhét a vác-hartyáni reform, egyház őrzi. *2. Tápió-Ság. Ma egészen kath. vallásit község. 1643-ban Nagy-Kőrös városa Godán Dömötör és Szarka Jánost küldte Ságra a papi gyűlésre, s ugyanazon évben 30 dnrt adott a sági templom épületére. 1674-ben prédikátora, Szecsei János a pozsonyi törvényszék elé idéztetett. 1685. év végével még fennállt, mert Darvas János szolgabiró november 28-án kelt körlevelében az élő Istenre kéri a sági elöljárókat, hogy a községre vetett 5 kassai köböl búzát s két köböl árpát minden késedelem nélkül szolgáltassák be a szolnoki tábornak, mert ha nem sietnek ezekkel, „minden jószágtokat elraboltatja, prédáltatja és magatokat megfogatván, kemény rabságba visznek, még a bölcsőbeli gyermekieket is kardra hányatja a német“.3 E fenyegetés teljesült-e rajtuk,vagy ami hihetőbb, az 1686-dik évben Budavár ostroma és védelmére siető császári és török hadak nyomában járt nyomor és pusztulás sújtotta a községet és lakóit? nem tudjuk ; bizonyos csak az, hogy 1690-ben az elhagyott helyek közt Íratott össze, 1695-ben pedig a porták kiigazításakor már nem is emlittetik. Lampe^sem emlékezik róla. De csillapulván a hadi zaj s az elbujdosott lakosság ismét visszatérvén : romjaiból épülni kezdett a község, úgy hogy 1704-ben már meginti a budai főparancsnok az elöljáróságot a megye által a községre vetett vágómarhák, széna, abrak, fa s más élésbeli kívánságoknak be nem szolgáltatása miatt. A ref. egyház is újra felállt ős prédikátorát, Poroszlói Györgyöt 1713-ban a körösi Synodus atyái közt látjuk. Azonban nem sokáig állhatott fenn. A község földesura a legkatholikusabb Kohári István lévén, a ref. lakosok a kath. vallás fölvételére erőszakkal kényszerittettek, miután templomuktól megfosztattak és prédikátoruk elüzetett. Kik hitüktől megválni nem akartak, lakóhelyükből kiköltözni voltak kénytelenek. A rombolás munkája a pesti Commissio előtt jóval befejeztetett, úgy hogy egy tizeddel később már ez mondatik : „ecclesia ibi jam pridem deficit, reformatis templum ademptum et Catholicis multiplicatis assignatus est. Cives reformaţi dispersi, praeter paucas eorumdem Reliquias, ibidem hinc publico cultu delitescentes potius quam degentes“. 1 Pesti Comm. j.-könyve, I. k. 466. lap. 1 Hornyik J.: „Kecskemét története.“ III. kötet.
