Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
135 *2. Siger, ma az egri káptalan tulajdonát képező puszta. Hajdan elég népes lehetett, mert a Pestmegye által 1661-ben Füleken tartott közgyűlésben elrendelt összeirásban ez mondatik róla: „Possessio Siger. Hactenus habuit portás Nro 1 x/v Onnét comparealt két ember, u. m. Nagy Simon ann. circiter 40, és Baranko György, ann. circiter 45. A mint ezek hitek után fassioztattak falujoknak mostani állapotjáról: úgy experiáltuk, hogy mostan is kitelik ott az 11/A porta. Azért mi is abban hagytuk.“ Prédikátora Búcsi István 1674-ben a pozsonyi törvényszék elé idéztetett. Pongrácz váczi püspök 1675. évi értesítője is az eretnek plébániák közt emliti. 1685-ben még fennállott a község, mert Darvas János pestmegyei szolgabiró militaris executióval fenyegeti, ha tiz nap alatt a quartély-pénzt Gács várába föl nem hozza a biró.1 Azonban 1690-ben már a végkép elpusztult helyek közt emlittetik s nem is épült fel többé. *3. A falvak elpusztulása a XVII. században az egész török hódoltság területén átalános volt. „A falu egy éjjel fölkerekedett barmaival, hordozhatóbb és értékesebb vagyonával, s oda hagyta a földet, mely egyedüli táplálója a földmivesnek, és a helység örökre eltűnt a föld színéről.“2 Az eperjesi 1669-ki gyűlés panaszolja: „az Alföldségen körül 900 falu és város, a mint informáltattunk, elpusztult.“ S hogy ez információ nem volt túlzott, mutatja az 1690. évi pestmegyei összeírás, mely szerint csak a IV-dik (solti) járásban 113 elhagyott hely találtatott. Ezen elhagyott helyek közül sok örökre puszta maradt; de a török kiűzetése s az ezt nemsokára követő Rákóczi-féle szabadságharc lecsillapulta után sok újra települve fölépült, és pedig vagy szétfutott lakosai tértek vissza, vagy — a mire nem egy eset volt — az egyik elpusztult falunak bujdosó népe megszállta s fölépítette a másik puszta falut. így p. o. a törökuralom végén egészen „elpusztult Tengőd Tolnamegyében, a később pusztává lett Ősi s a mult század közepén kiüldözött kányái ref. lakosok által épült újra s népesült meg. Úgyszintén Nagy-Szokoly is a jelölt időben elpusztulván, midőn újra megszállatott, lakosainak legnagyobb része az akkor református, ma pedig egészen római katholikus Igáiból vallásuk miatt elüldözött reformátusokból tellett ki. Ezen újra, s nem is mindenütt épen a réginek helyére település, a község régiségét illetőleg sokakat félrevezetett, s több egyházunknál tapasztaltam, hogy keletkezését nem meri visszavinni a régi időkre, hanem csak az ujratelepülés utántól számítja. Így látjuk ezt a somogyi egyházaknál is, 1 Okmánytár a hódoltság történetéhez. I. kötet 134. lap. ' 2 Salamon F. „Magyarország a török hódoltság korában.“ 240. 1.
