Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
130 ily nevű községet.1 Közelebbi adatokat, melyek nagyobb világításba helyeznék, s hol fekvését és elpusztulása idejét feltüntetnék, nem találtam. Az egyházi és polgári helynévtárak egyházkerületünk területén ily nevű községet vagy pusztát nem ismernek. * 7. Ság, elpusztult község, mely Csanád és Bogyiszló között feküdt. 1690-ben még két lakossal Íratott össze; 1691-ben 4 irt katona-élelmezési költség vettetett rá, de már 1695-ben a porták kiigazításáról való jelentésbe nem vétetett föl. Község és egyház végkép megszűnt létezni. * 8. Karód. Ma egészen katholikus vallási! mezőváros Somogymegyében, a veszprémi püspökség tulajdona. Katalógusainkon a ref. egyház 1652-ig folyvást emlittetik, de azontúl nyoma vész. Mikor pusztult el? bizonytalan. 1726-ban már nem emlittetik a somogyi egyházak közt; 1745-ben pedig Biró Márton veszprémi püspök karádi jobbágyaival pusztittatja a ref. egyházakat s dönteti le templomaikat. *9. Érmellék. Régi egyházaink közt csak egyszer fordul elő ; régibb és újabb helynévtáraink pedig egyátalában semmit nem tudnak ily nevű községről. *10. Hékút, ma puszta s mint ilyen Tengődnek filiája. *11. Gyógy, ma puszta, a Balaton partján fekvő Kőröshegy, Endréd és Bálványos közt. A kőröshegyi ref. egyház jegyzőkönyve is őrzi emlékét a következő bejegyzéssel: „A szent társaságnak könyvéből (a melybe a kánonok is benne vágynak, a mely tiszt. Sénior uram kezénél tartatik), pro futuro testimonio, ilyen dolgot Írtam be, anno a nato Christo 1650, die 11 marţii: A gyúgyi particularis synodusunkban a község közül némely megátalkodott és minden régi jó rendelésnek ellene tusakodó istentelen embereknek ingerlésekből a két tartománybeli község ellenünk felzendült a temetőpénz felől, mivelhogy némely helyekben temetőpénzt adnak 25 dnrt ha prédikál, néhol is ha szintén prédikál is a tanító csak 12 dnrt adnak. Néhol ismét ugyan semmit sem adnak. Találtattak már olyan istentelen emberek is, a kik ezt kiáltották felőlünk: hogy ha szintén a két tartományból mindegyig ki megyünk, még sem adnak semmit. Végzésünk azért communi consensu ez : hogy mindenik tartománybeli prédikátorok a kik vagyunk, bemegyünk az urakhoz és a háládatlan községnek ellenünk ilyen éktelenül való feltámadásukat megjelentjük. Ő nagyságuktól az uraktól búcsút veszünk. Azonban senki közülünk, a ki szinte kezét beadta volna is jövendőbeli megmaradásra, nem szolgálunk semmiben jövendőbeli generalis synodusig. Akkor tiszt, püspök urunk-1 Velics A.: «Magyarországi török kincstári Defterek.» I. köt. 248. 1.
