Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
124 felé nyomuló török-tatárság, mely akkor Fehérvár környékén minden községet elpusztított, templomot leégetett, — s még inkább a Budavár bevétele után Fehérvárba szorult s bőszült had tette tönkre. Ember Pál már nem emlékezik róla; az 1702, valamint az 1731-ik évi megyei összeírás pedig már mint praediumot említi; melynek megmaradt kevés lakói azonban reformátusok voltak, kik ha állandóan nem tarthattak is, de az akkori idők mostoha viszonyai közt el-elfogtak maguknak egy bujdosó prédikátort, vagy menedékhelyet adtak neki. Ezt látszik bizonyítani a lovas-herényi lelkész és hosszasan esperes ináncsi Pap Mihály által egyháza jegyzőkönyvébe irt jegyzet, mely szerint neki azt beszélte Cserna Gergely (1769-1805.) sukorói lelkész, hogy deák korában, midőn Tatáról errefelé mentében itt járt e vidéken: egy éjjel a fornai prédikátornál hált. A csákvári anyaegyház birtokában egy árva jegyzet sincs, mely beszélné, hogy valaha ref. egyház volt Fornán. *3. Szele. A török világ végét megérte, mert 1684-ik év január 9-én Rusztim Aga Tihaja erősen ráparancsol a szelei biró és esküdtekre, hogy látván méltóságos címeres levelét, a pasa fáját, szénáját, árpáját, szenét s tyúkjait mindjárt behozzák; szemeiket felnyissák, fejüket féltsék, mert ha hatalmas parancsát elhallgatják, jaj lészen. Budavár ostromát megelőző és követő időkben egyaránt zaklatva töröktől és némettől, lakosai elszéledtek, minélfogva az 1690. évi megyei összeíráskor Szálé néven az elhagyott helyek közt Íratott össze. Szétfutott lakosainak egy része később visszatért; majd 1723. táján idegenekkel is telepíttetett, azonban a ref. egyház helyett a r. katholikus állott föl, bár földesura a régi időkben Pestmegyének előkelő tisztviselőket, alispánokat adott református Mocsáry család volt. *4. Kerepes. Ma egészen pápista vallási! tót község. A török uralom végződése előtt elpusztult s 1690-ben elhagyott helyképen Íratott össze. Még 1695-ben sem volt újra népesülve, minélfogva Dvornikovics püspök nem is említi értesítőjében az eretnek plébániák közt. Bél Mátyás azonban már mint jelentékeny népességű helyről emlékezik, de már ekkor magyarok helyett tótok lakták, s a község földesura Grassalkovics gróf pártfogása mellett egészen katholikus volt és oly hely, honnét a protestánsokat biztosan lehetett üldözni. Erre mutat a pesti Commissióhoz benyújtott panasz, mely szerint a kerepesi kath. plébános az ünnepnapokon faluján kocsival átmenő reformátusokat nagy agyarkodással letartóztatja a közúton s most becsukatással, majd kocsiláncaik elvételével, majd gabona és egyéb némüekkel való bírságolással szokta vexálni; mint közelébb is Sz. Adalbert ünnepén a domonyi urasági cselédektől, kik szekereikkel a
