Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
113 12. Tárcsa (Felső- vagy Kis-). Ma tisztán kath. vallású tót község. Mint önálló s prédikátorral biró ref. egyház most emlittetik először és utoljára. Katalógusaink nem emlékeznek többé róla; Pongrác váci püspök 1675-dik évi jelentésében az eretnekekkel vegyesen lakott kath. falvak közé sorolja. 13. Szent-György. Az egyházi névtárakban, jelesen az 1842-dik éviben úgy emlittetik, mint a mely Nyitra és Harsmegyéből kiköltözött reformátusok által 1718-ban alapíthatott, így említi az országos névtár is. Lehet, hogy a törökvilágban ez is elpusztult, de hogy már régebben is fennállt, kétségtelen, mert az 1632-dik évi katalóguson világosan Tholna-Szent-György neveztetik; Pathai Sámuel püspök pedig 1652-ben a tolnai traktus egyházai közé sorolja. Volt azonban a régi világban, a még ma is erősen református Dömsöd, Tas és Szalk-Szent- Márton között egy más Szent-György is, de korán és végképen elpusztult.1 2 Templomának alapja ma is látható; neve mint pusztáé fennmaradt, emlékezetét pedig 1711-ben a krónikairó zengi: Itt egy Szent-György nevű puszta falu vala, Kunszentmiklósnak is nincsen messze tornya, Dömsöd a Dunának szintén partján vala.3 14. Hencse, ma mint puszta Dorogh filiája, Tolnamegyében. 15. Tarosa (Nagy-vagy Csik-). Az 1690-ki összeírásban az elhagyott helyek közt jegyeztetett, s elszéledt lakosai csak 1695 után szállingóztak vissza. A ref. egyház azonban nem birt többé megerősödni, mert 1713-ban emlittetik ugyan még a ref. egyházak közt, de csak mint olyan, mely levitát tart. Később e megmaradt kevés reformátusok is kivesztek s helyüket ágost. hitvallású tótok foglalták el, de a kik szinte nem örülhettek a szabad vallásgyakorlatnak, mint a következő okmány mutatja : „Isten áldjon meg nagy-tarcsai Lutheránus lakosok ! Nálam megjelenvén Helységtekből való Lutheránusok, úgymint Saiben Mihály és Sipeki György, mind maguk, mind mingyájotok neveivel azon kértek, hogy megengedném azon háznak, melyben ekkoráig könyörgésekre járultatok, gyakorlatát ; avagy ha azt nem engedném, legalább azt, hogy előre letevén kerepessi Plebánus uramnak a stólát, körösztölésre, esküttetésre, avatásra általmehetnének cinkotai lutheránus Prédikátorhoz. Én mivelhogy az helységben predikátortok nincsen, következendőképen minden publicum exercitium tilalmas : azt meg nem engedhetem, hogy azon házban ezután könyörgésekre járulnátok, minthogy az a Fölséges 1 Pesti Fr.: „Magyarország helynevei“. I. köt. 392. lap. 2 Thali K. : „Rákóczi kor irod. tört.“ II. köt. 361. lap.
