Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
T zátok, hogy szívvel szolgálhassanak kegyelmetek között és ne is panaszkodhassanak. Miglen pedig magam kimehetek, addig a fokszabadi prédikátorra: Márton uramra bíztam a dolgot, hogy az én képemben járjon kegyelmetek között és a mi dolog leszen, kegyelmetek ő kegyelmének adja tudására, vagy prédikátor fogadása vagy elbocsátása felöl, vagy valami erkölcstelensége felől és ő kegyelme a miben hagyja kegyelmeteket, a gyűlésünkig abban mindenek megmaradjanak; ha pedig 5 kegyelme el nem akarná végezni a dolgot, én hozzám jöjjenek, a kiknek dolguk minket illet. Meglássátok, kegyes keresztyének, ti kegyelmetek felől is ne legyen panasz, hanem én tőlem is legyen kegyelmeteknek szép tisztesség és dicséret. Engedje a jó Isten. Amen, legyen. írtam 23. novembris 1629. Simándi Mihály, kevi prédikátor és püspök.“ Simándi mindkét levelében ígéri és kilátásba helyezi a Somogyságba is kilépését; s valóban az 1629-dik év őszén a Dunántúli gyülekezeteket visitálván, szándékában volt oda is ellátogatni, de arra felé már nem mehetett, mert útjában megbetegedett s annak felette a vezér levele sem volt nála, mely nélkül — mint mondja —alkalmatlan lett volna oda való fáradsága. Elmaradásának okát egy sebtiben írt levélben tudatja Gyarmati Márton Proseniorral, s egyszersmind mindenre kiterjedő gondossággal több rendbeli utasítást ad neki. írja jelesen: „Mostan immár a kegyelmetek tartományára tartozó levelet kiadta a Ngos Murtezán pasa és Váradi uramnak Budán kezében vagyon, melyet alához magával a gyűlésre; hanem kegyelmetek közönségesen a levélváltságot megszerezze és meghozza, jóllehet nem tudom mennyiben adattatott ki. A gyűléskor kegyelmeteknek kezébe adjuk és azután mihelyt hazatértek, a Békéknek meg kell mutatni, hogy heirattassék a kádiák által. A nélkül is, a kik Ordinátusok lesznek, jelen legyenek, jól tanulván és pénz náluk lévén, sőt minden helyből a Miniszterrel ember legyen és költségük is legyen. Azok is jelen legyenek, a kiknek ügyük a mi szent székünket illeti, mindenek jó tanúbizonysággal és készülettel az ő maguk igazságuk és ügyük mellett. Minden Minister pedig mostan jelen legyen, a ki magát közünkbe akarja adni és a két szék között a földön nem akar maradni, mert a gyűlésben mindeneket személy szerint látni kívánunk és kinek-kinek kezük írását akarjuk venni és kész engedelmességet és úgy írjuk be őket eklézsia könyvébe. Ilyen jó reménységben lévén, azért jó szívvel kegyelmetek eljöjjön és én is elvárom kegyelmeteket. A pénz kegyelmeteknek készen legyen. Venerande fiii gondját viselje. Haec rapiebam 9 marţii Anno 1630. Michael B. Simándi. Vestri omnium amantissimus.“ 109
