Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

102

Hogy hozzám május 26-án érkezett leveledre ily későn válaszolok, nem holmi restségből, hanem a temérdek munka által elhalmozottságból származottnak fogod tartani, ha engem is azok közé számítasz, kik veled és más jókkal a Krisztus dicsőségének munkálásán és egyházának tehetségük szerint való építésén szivvel-lélekkel fáradoznak.

A két szomszéd püspökség határainak pontos kijelölését — melyről Írsz — magam is már régóta legfőbb szükségnek ismerem, s többször határozottan sürgettem is; annálfogva, miután annak mielőbbi létesülhetése eszközlésével Uram kegyelmed is engem bízott meg: szives készséggel megcselekszem.

Fájdalmasan esett azonban, midőn közelébb tapasztaltam ama helytelen magaviseletü prédikátoroknak (kiket méltán nevezesz megtestesült ördögöknek) vakmerőségét,

( K kik az ég és föld közötti repülést megkísértő Dédalusként a mi és a ti püspökségtek közt lappanganak, sem egyikhez, sem másikhoz nem ragaszkodnak, semmelyik Synodusait nem látogatják, semmelyik püspöktől nem függenek, — kik szörnyűséges s tiszta füleknek még hallani is borzasztó botrányokat büntetlenül űznek, minélfogva az evangéliomi igét és szent szolgálatot a mi dühös ellenségünk a törökök közt a legrosszabb hírben állani halljuk. Ugyanazért már kezdettől fogva semmit sem tartottam előbbre való teendőmnek, mint az ily rakonczátlankodásnak megfékezését és istenes módon való határok közé szorítását, valahányszor Isten módot és alkalmat adott s mutatott. Oh midőn az egykor általunk szent szolgálatra fölszenteltetteket a somogyi Traktusban — hova karjaink nem nyúlhattak ki az egyházi fegyelem kemény zablájának megfeszítésére — a fenevad életben gyalázatosán elfajulni s minden ocsmányságban gyönyörködni hallám: hányszor sóhajok és könyek közt bántam meg, hogy ordinatiójukba egyeztem és kezeimet rájuk tettem. Miáltal vigyázóbbá tétetve megfogadtam, hogy nem egyezem többé fölavattatásukba az ilyeneknek, kik hibáznak s aztán elcsavarognak ide-oda, hol fölöttük nem püspökösködhetem, rájuk nem ügyelhetek, föl nem vigyázhatok s még kevésbé fenyithetem őket.

£ Uc '> Közölvén annálfogva az említett dolgot mint szükségest

a hatóságom alá rendelt veszprémi Senioratussal, ez a ti beolvasztási szándékotokat illetőleg igy látta jónak határozni:

Veszprémen alól a Balaton mellett fekvő somogyi és a fejérmegyei Traktusokban eső eklézsiákon kívül, melyeket alábbi soraimban elődbe terjesztek, a többi községekben levők mindenikét a te püspökséged alá tartozónak s ennek utánna te tőled függőnek ismerj, jegyzőkönyvetekbe vezess,