Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

MÁSODIK FEJEZET A szombathelyi ferences kolostor lakói századokon keresztül

főleg a XVIII. század első felétől fogva, amikor a város a járványok pusztításától sokat szenvedve a burgenlandi betelepítéssel és a beszivárgó német nyelvű iparosokkal pótolta a bennszülött lakosságban okozott veszteséget. Ettől fogva, lassanként, a ferencrendi templomban is meghonosodott a német nyelvű prédikáció. Úgy, hogy ez időtől fogva vagy a gvárdián vagy a vikárius avagy a német szónok, az emberekkel történő érintkezésben, kifelé is képviselte a német nyelvűséget. Pl. Pantle, Roringer, Holtzer, Stetthoffer, Viesmann, Koller nevű főnökök.

A kolostor XVII. századi lakói

A Számadáskönyvekből a számadásokat aláíró házi tanácsos atyák, vagyis rendi néven discretusok neveit olvashatjuk ki. Itt-ott azonban a kiadás vagy bevétel rovataiban más rendtagok nevei is előbukkannak. Találkozhatunk itt-ott a város, illetve vármegye közgyűléseinek jegyzőkönyveiben, valamint a püspöki szentszék (consistorium) ülésein a püspök által joghatóságot nyert rendtársak neveivel, főleg a XVIII. században. Ez a század egyúttal világosan állítja elénk azt a tényt is, hogy neveik után ítélve, a rendtársak többnyire a Felvidékről származnak. Csak a gvárdiánok között a magyaros nevű Babindali, Delney, Diószeghy, Bély, Kassay, Viszlicsány, Kelecsényi, Spáczay, Zsembery, stb., vezetéknevűek is a Felvidékre utalnak, annál inkább a Szándeczky, Mihalik, Persich, Antalich, Pobjeczky, stb., nevűek. Az alattvalóknak pedig se szeri, se száma, akik nevük után ítélve Észak-Magyarországról, vagy az északnyugati Felföldről kerültek Szombathelyre. Ha Dunántúlon a törökdúlás nagyon megritkította is a lakosságot, a rendi utánpótlást azonban bőven ontotta a sok helyen érintetlen Felvidék kolostorainak hatáskörébe eső szerzetesi hivatás. (...)

A szombathelyi kolostor lakói II. Józsefig, 1700-1790

Természetesen a XVII. század szombathelyi ferencesei nem pontosan 1700- ig éltek vagy működtek, akárhányan a következő század évtizedeit is megérték. Viszont, a XVIII. század emberei sem pontosan 1700-ban kezdik meg itteni működésüket, hisz a történelem századai nem lehetnek olyanok, mint a görög mondái Prokrusztes ágya: vagyis a benne élő emberek tetteit illetve az eseményeket nem lehet kinyújtani, vagy megrövidíteni a század végét jelző évszám miatt, mert egy kor, korszellem egyik századból átnyúlik a másik századba, vagy a kerek évszámmal kezdődő új századnál jóval előbb is véget érhet.

Azért vesszük külön cím alá a XVIII. században II. Józsefig itt lakó ffanciskánusokat, mert ezeknek életmódja megőrzi a ferences szerzetesi vonásokat a fegyelem, a fogadalmak megtartása és a lelki működés vonalán. II. József után mindez megváltozik. Nem szabad és nem is lehet azonban itt súlyos eltévelyedésekre gondolnunk, bizonyos azonban, hogy II. József után észrevétlenül olyanná alakul át a szerzetnek arculata, amely azelőtt és a római egyházban kevésbé volt

92