Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
MÁSODIK FEJEZET A szombathelyi ferences kolostor lakói századokon keresztül
MÁSODIK FEJEZET A szombathelyi ferences kolostor lakói századokon keresztül A fejezet címében megjelölt anyag nagy feladat elé állítja a történetírót. Ide iktatni mindazoknak a szerzeteseknek a nevét, akik bármely rövid ideig is tartózkodtak a szombathelyi kolostorban, a források hiányossága miatt szinte megközelítőleg sem lehetséges. Értjük itt főképp a középkort és a XVI. századot. Hiányzanak a rendi káptalanok és a rendtartományi tanács (Defmitorium) évközi gyűléseinek jegyzőkönyvei. Már pedig ezeken az üléseken szokták eszközölni a személyi dispoziciókat. A pozsonyi központi levéltár 1918-1919-ben, az uralom változásakor ott maradt rendtartományi főnökség helyiségeiben. Majd a II. világháború előtt, 1939-ben, a magyar megszállás elől menekítették az ott őrzött okmányokat és kéziratos könyveket más felsővidéki kolostorokba (pl. a galgóciba, most Hlovec). Ezért nehéz összeállítani épp a XVII. és a XVIII. században a szombathelyi kolostor személyi állományát. E két században már több franciskánus nevét ismerjük, mint a XVI. vagy éppen a középkori századokban. De azért nagyon távol vagyunk akkor is a teljességtől. Megjegyzendő az a körülmény is, hogy pl. Szombathelyen szinte megfordul a rendtartomány minden szerzetese. Habár 1683-ig, a török megszállásig igen súlyos volt egyik másik kolostor helyzete, de emberük mindig volt, mert ha a magyar területről nem is kaphattak utánpótlást, északról és északnyugatról a szlovák és német ajkú rendtársakban nem volt hiány. Ezért a XVII. és XVIII. században az itteni rendház szlovák és német nyelvű kolostorlakóktól hemzseg. Ezek azonban éppúgy helytálltak a lelki szolgálatoknál, mint akár a magyar vidékről származó szerzetesek is. A szombathelyi kolostor a legsoványabb időkben is tudott mindig embert állítani a megfelelő lelkipásztori, igehirdetői vagy kisegítői állásokra, akár a kolostorban, a városban vagy pedig vidéken. A sok nehézség ellenére és az elsőrendű források hiányában a XVII. századtól kezdve szedtünk össze jó egynéhány nevet. Erre nézve előnyünkre szolgált az a tény, hogy kezünk ügyébe akadt a rendtartomány 1780-i (Kosa Jenő provinciális alatti) és a 1784-i (Rachsa Rajmund provinciális alatt) rendtartományi névtár.174 Egyéb segédforrások után is kellett nézni. Ilyenek a Számadáskönyvek 1673-tól 1854-ig. A XIX. századtól kezdve pedig már jobban rendelkezésünkre álltak a rendtartomány Tabulái, amelyek a legegyszerűbb formában hozzák a káptalanon vagy az évközi tanácskozásokon foganatosított dispoziciókat, valamint a Schematismusok, névtárak adatai. Jó szolgálatokat tettek a püspöki Con-174 KOSA 1780.; RACHSA 1784. 85
