Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
ELSŐ FEJEZET Letelepedés
dénárt adtak. Valószínűleg egyszerű faalkotmányról van szó, mert nem említi a kőművesmunkákat. Ez az istálló nem a jelenlegi gazdasági udvarban feküdt, hanem a mai kert elején, közel a kolostorhoz. Ez a faalkotmány a következő téglaistállóknak - nem ugyan terep szerint - az őse. 1769. április 24-én olvassuk a kiadások rovatában: az ácsoknak az istálló, sertésól és a kert külső ajtajának javításáért fizettek 26 forint 20 dénárt. Ugyanekkor a kőművesnek, segédmunkásaiknak a kert belső kerítése felállításáért és az istálló javításáért, valamint egy cella kimeszeléséért 16 forint 35 dénárt adott ki a gondnok. Ugyanazon, 1769-i év május 7-én bejegyzi a gvárdián: sertésól ajtajának és tetőzetének kijavításáért az ácsoknak 6 forint 30 dénárt fizettek. Az ólak javításáról esik szó 1829. január 22- én. Ugyanezen év augusztus 29-én pedig a cserepesek két heti munkájáért, mellyel a kolostor és az istállók tetőzetét javítják, 35 forint 46 krajcárt fizetnek ki. Az 1846-1896-i házhistória a lóistálló 1857-i fölpadlózásáról tesz említést. Volt a rendház kertjében egy pinceszerű építmény, amely a jelenlegi kerti téglafalon belül feküdt, mellette kijárat volt a szemben fekvő, hajdan „szőkefóldi kocsmának” vagy vendéglőnek nevezett épület felé. Ez a pinceszerű épület valamikor tényleg bor tárolására szolgálhatott, mert a nyugati kolostorszárny megépítése előtt (1758-1762) máshol nem volt pince. Erre vonatkozhat a kiadások ama beírása 1715. június 22-én: a kőművesnek a kerti pince építéséért 1 forint 75 dénárt adtak. Később, főleg a XIX. században ezt a pincét jégpincének, hűtőnek használták. Már 1688. május 29-én ezt jegyzi be az akkori házfőnök a kiadások rovatába: a kőműveseknek, szerződés szerint, a kocsiszín megépítéséért 15 forintot juttattak. A kolostor kertjében volt még egy faalkotmány, amelyet még én is láttam az 1930-as években: a méhes. Ennek legrégibb említését 1829. január 9-én találom. Ekkor ezt olvassuk: a méhes 14 lécgerendájáért (pro tigillis) 1 forint 3 krajcárt adtak ki. Január 22-én pedig ezt olvassuk: két fafaragónak az új méhes felállításáért és az ólak javításáért 20 forint. A méhes épülete 1941-ig fönnállóit és sok hozzáértő testvért, klerikust és atyát foglalkoztatott. Mivel azonban már összedőlés előtt állott, azért P. Süly Szaléz gvárdián 1941 májusában elbontatta és helyébe, Gruber Imre mérnök terve szerint, filagória-szerű építményt emeltek cement alappal és oszlopokkal. Az egész kb. 1.000 pengőbe került. Kultúrház és üzletek Hátra van még, hogy megemlékezzünk arról a házról, amely a torony, illetve a templom szentélye mögött a régi Gyöngyös utca, később Szent Erzsébet utca, jelenleg Tolbuhin utca mentén terült el,141 egészen az udvarba vezető nagykapuig. Ez volt a mai kultúrház alatti földszintes háznak az elődje. Mindenekelőtt tudnunk kell: a toronytól keletre terjedő, és jelenleg a gazdasági udvart is magába foglaló terep, eredetileg nem tartozott a kolostorhoz. Ez 141 Ma: Szent Márton utca. 72
